A Komlói Bányásznapok keretében a Bányász Emlékműnél hajtottak fejet a város polgárai és településünk vendégei a hősi halált halt bányászok emléke előtt.
A megemlékezés elején Klárik István egy ősi bányászdal felidézésével köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Barbarics Tamás bányamérnök mondta el ünnepi gondolatait. Az egykori bányász családi kötődésén, tragédiákon keresztül érzékeltette a bányamunka veszélyeit. Arra mutatott rá, hogy az emlékfalra írt személyek mindegyike életmentő hős volt, mert hősi haláluk újabb tapasztalatot adott az utódoknak, hogy miként kerüljék el az olyan helyzeteket, ami az ő vesztüket okozta. Ezt külön meg kell köszönnünk nekik – fogalmazott a korábbi bányamérnök.
Suhajda Etelka, a református gyülekezet lelkipásztora bányászcsaládban megélt gyermekkori emlékeit osztotta meg hallgatóságával. A mélyben dolgozó bányászok kiszolgáltatottságát, az embert próbáló hősies munkában az egymásra utaltságot érzékeltette a jelenlévőkkel. A bányászat – mondta – több, mint egy munka; áldozat a családért, szeretteiért a célokért, a többiekért.
Az ünnepi gondolatokat követően bányászok hozzátartozói, egykori munkatársak, a város, a járás és a megye vezetői, testvérvárosok képviselői, politikai pártok, civil szervezetek rótták le kegyeletüket az emlékfalnál.
A megemlékezés a Bányászhimnusz dallamaival záródott.