KÉZILABDA: Kár az első félidőért, le a kalappal a második 30 percben nyújtottért, de pontokat a Dabas kapta. Fotó: Péter Szabó Zoltán
K&H Kézilabda Liga 9. forduló:
Sport36-Komló – Dabas KC 28:32 (13-19)
Városi Sportközpont, 700 néző V: Altmár, Horváth M.
Sport36: Granic – Urbán 1, Zobec 5/5, Szöllősi 2, Melnyicsuk 2, Jerkovic 6, Orbán 2. Csere: Pásztor Szilágyi (k), Sunajko 3, Vaskó 3, Takács 3, Szuharev 1, Hoffmann, Csányi, Kovács D. Grünfelder, Vezetőedző: Kilvinger Bálint
A Dabas legeredményesebb játékosai: Zl.Horvat és Zdolik 9-9
Hétméteresek: 5/7, illetve 4/5 Kiállítások: 6p, illetve 8p
Granic és Nagy Tibor parádéjával kezdődött a találkozó. Mindkét portás nagyon odatette magát. Az első 10 perc folyamatos dabasi vezetéssel telt. Ahogy várni lehetett, a vendégek legeredményesebb játékosa ebben az időszakban Zlatko Horvat volt, aki három gólt jegyzett. (3-5)
Zobec büntetőjével loptuk a távolságot, majd Szöllősi talált be, de a vendégek eredményesen fejezték be a támadásaikat, aminek köszönhetően három góllal elléptek. (7-10)
Kilvinger Bálint azonnal időt kért. Sem a védekezés, sem a támadásunk nem működött olajozottan. Nagyon masszívan védekezett a Dabas, ha pedig lövőhelyzetbe kerültünk, akkor a remek formában lévő Nagy Tibor védett.
Sunajko pókhálózta le a vendégek kapujának jobbfelső sarkát, de továbbra sem állt össze a játékunk. Kilvinger Bálint nem tehetett mást, 3 percen belül második idejét is kikérte. (9-14)
A műtétjéből felépült Takács gyötört be egy labdát a vendégek kapujába. Azonban a számunkra kedvezőtlen tendencia folytatódott, számolatlanul kaptuk a gólokat, leginkább csak büntetőkből tudtunk betalálni. (13-19)
A szünetben biztosan elhangzott néhány hasznos tanács, mert nagyon belekezdett a Sport36 a második félidőben. Jerkovic, Vaskó, Zobec is betalált az első percekben, igaz, a piros-feketék továbbra is nagyon odafigyeltek támadásaikra.
Melnyicsuk betörésből, Zobec hetesből hozta fel csapatunkat. (18-21) Sajnos két lövésünk is pontatlan volt, így a vendégek tovább őrizhették korábbi előnyüket. Szerencsénk sem volt: Pásztor kitornázta Zlatko Horvat büntetőjét, de a kipattanó visszakerült hozzá, az egykori horvát válogatott játékos másodszor már betalált.
21-24-nél Tomori rosszat sejtve időt kért. Az önkívületi állapotban játszó kapitányunk, Sunajko csökkentette hátrányunkat. (22-24) Majd Szöllősi hősiesen elvetődve jut egy labdához, ami ahhoz kellet, hogy Sunajko testiépségét nem kímélve egyre hozza fel csapatunkat. (23-24)
Zlatko Horvat büntetőből tolt egyet a Dabason. (23-25) Pásztor kellett dicsérni, kapuvédőnk ugyanis több labdát is megfogott. Hogy nem tudtunk ezzel élni, az a másik kapuban nagyban Nagy Tibor „bűne”, aki továbbra is 40%-on védett.
Melnyicsuk visszahozta csapatunkat mínusz kettőre, de a levegőben találkoztak Nagy Tiborral, aminek eredményeként mindkét játékost le kellett támogatni a pályáról. Vaskó indulásból egy picinyke gólt szerzett (a labda alig vánszorgott át a gólvonalon), de dabasi válogatott, Szöllősi válaszolni tudott. (25-27)
Egy büntetőt és egy ziccert is kihagytunk, ami nagy luxusnak számított 25-28-nál. Kilvinger Bálint hiába kérte ki utolsó idejét, igazából már nem tudott belenyúlni a meccsbe.Jól jött volna a két pont, hiszen nehéz sorozat előtt állunk, de úgy látszik a hazai pálya egyelőre nem fekszik csapatunknak.
Tomori Győző, a Dabas mestere: „Azzal, hogy az első félidőben ilyen fegyelmezetten kézilabdáztunk, a győzelmet megalapoztuk. A védekezésünk és mögötte a kapusteljesítményünk olyan extra volt, amivel tudtunk építkezni elöl is. Begyakorolt játékainkat jól lejátszottuk. Nyilván szerencsénk is volt, a kipattanókra gondolok ekkor. Úgy gondoltam, hogy a félidei 6 gól elég lesz a végéig. Bár a Komló nagyon nagy energiákat mozgósított, hogy felzárkózzon, de a mérkőzés végén biztos kézzel tudtuk értékesíteni a helyzeteket. Gratulálok a csapatomnak! Ma egy nagyon értékes 2 ponttal lettünk gazdagabbak. Boldogan utazunk haza.”
Kilvinger Bálint a Sport36 vezetőedzője: „Gratulálok a Dabasnak! Összességében megérdemelt győzelmet arattak. Az első félidőben eltemettük magunkat amennyire lehet. Ebből – bár volt néha szorosabb az állás – nem tudtunk érdemben visszajönni. Számomra is hihetetlen, hogy hazai pályán ilyen előnyt adunk az ellenfelünknek. Ahogy a másodikban küzdöttünk, annak kellene az alapnak lenni. Az egyetlen sanszunk az volt, ha nekik esünk a második félidőben. Jöttünk fel, de amikor esetleg megint lett volna lehetőségünk, hogy utolérjük őket, akkor belehibáztunk – ez ilyenkor szinte törvényszerű szokott lenni. És azzal ki is végeztük magunkat.”