A nyár egyik szomorú, komlói érintettségű híre, hogy június végén, 62 éves korában elhunyt Buús György, aki futballpályafutása során, 1964 és 1976 között a Komló csapatának kapuját védte.
Tudod, Gyuri, a sok-sok emlékezetes futballmeccsen Te aztán tényleg számos lövést kaptál, védted sokszor a védhetetlennek tűnőt is – de ami a lényeg: mindig visszaestél a földre, a zöld gyepre, aztán felálltál és jöhetett a következő lövés. Sajnos ezen a júniusi napon a betegség, amely megtámadt, már nem hagyott felállni. E szomorú apropóból emlékezem most vissza arra a napra, amely Buús Györgynek a kiváló kapusnak talán élete napja volt a futballpályán.
1972 tavaszán, egy napsütéses vasárnap délutánon az Újpesti Dózsa látogatott Komlóra – Szentmihályival, Káposztával, Harsányival, Noskóval, a két Dunaival, Benével, Zámbóval. Ez az elit alakulat éppen az ötödik bajnoki címét gyűjtötte be, és gálázni érkezett hozzánk. A dózsások elképzelése azonban – a Te vezérleteddel – alaposan meghiúsult.
Szinte túlzás nélkül állítható, hogy azon a meccsen többet repkedtél a labda után, mint amennyit két lábon voltál – de hát ez is a jó kapus dolga. Az viszont tényleg hab volt a tortán, hogy miután 1:0-as újpesti vezetésnél 11-eshez jutottunk, Te leporoltad a mezedet, előrementél, és valami irdatlan pimasz módon elfektetted kollégádat Szentmihályit, és a lába mellett a kapuba gurítottad az egyenlítő gólt. Aztán nem volt még vége, mert a dózsásokat alaposan fölpaprikázta a fricska és gőzerővel rohamozni kezdtek, ám Te kiraktad a stoptáblát. Sőt egy remek védés után indítottad Bordács Lajost (a legendás Gatyást), aki pompásan szöktette Juhászt, ő pedig belőtte a győztes gólt a fővárosiak hálójába.
Nekünk, akiknek megadatott, hogy NB I-es labdarúgó-mérkőzésekre járjanak Komlón, rólad a sok kiváló teljesítményed közül talán ez maradt meg leginkább. Ha csupán ezt az egy mérkőzést kapjuk tőled, akkor is mindig emlékeznénk Rád – de Te ennél sokkal-sokkal többet adtál…
Köszönünk mindent, és biztos vagyok benne, hogy – bár szerencsére még nem túl sokan hagytak itt bennünket abból a komlói gárdából, de – volt kapustársad, riválisod Erdősi (Nyega) már vár az égi lábteniszpályán egy derbire, és különben is, Lantos Misi bácsinak is biztosan lesz egy-két jó szava hozzád…