A 1956-os forradalom ünnepnapjának előestéjén, városi megemlékezés keretében idézték fel Komlón az 56 évvel ezelőtti eseményeket.
A Római Katolikus Templomban tartott szentmisét követően a Komlói Színházban „Srácok a forradalomban” címmel, a Nagy László Gimnázium diákjainak ünnepi műsorát tekintették meg az emlékezők. A középiskolás korú szemtanú, Kovács János naplóját feldolgozó műsort követően Polics József polgármester, országgyűlési képviselő mondta el ünnepi gondolatait.
Október 23-a, a magyar nép szívének és lelkének egy darabja, ahol egyszerre lakozik a büszkeség, a fájdalom, a hit – kezdte ünnepi gondolatainak tolmácsolását a városvezető. Hozzátette: az 56-os magyar forradalom kimagasló érdeme, hogy az egész emberiség számára képes volt történelmi távlatokban meghatározni az emberileg élhető világ fejlődésének útját. Nem egyéni érdekek működtették, hanem a közösségi érdek ereje.
Most, amikor 1956 dicsőséges és fájdalmas napjaira emlékezünk, sajnálattal kell megállapítani, hogy a magyar forradalom és szabadságharc világtörténelmi eseménye sokszor féligazságként van jelen még ma is az újabb nemzedékek emlékezetében. Sokan, sok esetben ma is veszélyesnek tartják a nemzeti öntudatot, bár jól láthatjuk, hogy nemzeti önállóságukat azok a nemzetek őrizhették meg, ahol azt sikerült megtartani – hívta fel a forradalom mai megítélésének veszélyeire a figyelmet Polics József.
Hannah Arendt német filozófus, politológus megállapítására emlékeztetett, aki szerint a magyar forradalom túllépet a francia forradalmon, mert egyetlen szakaszában sem jelentek meg benne szociális követelések, viszont az egész forradalmi időszakra jellemző volt a szabadsághoz való feltétel nélküli ragaszkodás.
A szónok ezt követően az október 23-i eseményekkel kapcsolatban kijelentette: az utcára sereglő emberek szabadságot, tisztességes életet, megélhetést kívántak. Ez az, amit tudni kell mindenkinek.
Felidézte a „mecseki láthatatlanok” egyetemistákból, bányászokból, nemzetőrökből, civilekből, munkásfiatalokból álló csoportját, akik november 4-től, amikor a szovjetek szinte akadálytalanul vonultak be Pécsre, Komlóra, Vágot-puszta és Pécsvárad között portyázva igyekeztek csapást mérni a szovjetekre.
Ma is küzdünk, mert élni akarunk. Utolsó leheletünkig, igaz szívvel, becsülettel küzdünk, hiszen szolgálni akarjuk Istent, hazánkat, családunkat. Ma más az alaphelyzetünk, de problémáink megoldásához, ugyanúgy összefogásra van szükség, mint 56 évvel ezelőtt – vont párhuzamot a múlt és a jelen között Polics József.
Egy olyan, minden nehézséget átvészelő szabad társdalomért dolgozunk, amelyet a bizalom és az összefogás tart össze. 1956 öröksége, a tettrekészség, az elszántság kell, hogy vezessen bennünket. Hazánkat, városunkat újra erőssé kell tenni, hiszen mi komlóiak tudjuk, milyen fontos a szabadság, a valósággal való szembenézés. Nincs helye az áltatásnak, az ámításnak. 2010 óta eredmények sora bizonyítja, hogy együtt gondolkodva lehetünk a leghatékonyabbak.
A városvezető Albert Camus-t idézte: „a legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.”
Zárszavában Polics József békességet és lelki erőt kívánt jövőnk biztonságának megteremtéséhez, egy olyan célért, amelyért az 56-os forradalmárok közül sokan a vérüket adták.
Az ünnepséget követően fáklyás felvonulás indult a Városház téri 56-os emlékkőhöz, ahol – a Komlói Bányász Fúvószenekar dallamainak kíséretében – a város vezetése, pártok, civil szervezetek és az emlékező lakosság helyezhette el a nagyrabecsülés virágait, mécseseit az emlékkő talapzatánál.
Az ünnepi megemlékezések zárásaként a résztvevők a Városháza falánál megkoszorúzták a komlói Forradalmi Munkástanács emléktábláját.