A Bányász Nyugdíjas Szakszervezet és a Tisztelet Komlónak Egyesület szervezésében a belvárosi vájár szobornál tartottak megemlékezést Szent Borbálára emlékezve.
Vass Dénes nyugalmazott bányamérnök ünnepi gondolatai között szerencsésnek nevezete a bányászszakmát, hiszen évente kétszer is alkalma nyílik az emlékezésre. Az egyik a szeptember első vasárnapján esedékes bányásznap, mellyel az 1919-es tatabányai csendőrsortűz áldozatai emlékére tartanak, illetve a Szent Borbála-nap, mely a rendszerváltás óta emelkedett a szakma hivatalos ünnepévé.
Visszaemlékezésében 1963 szeptemberét idézte fel, amikor társaival együtt megkezdte a 3 éves vájáriskolai tanulmányait. „Komlón akkor már álltak az aknatornyok, üzemelt a tanbánya is. Öröm volt itt dolgozni, jó volt a kereset. Intenzíven fejlődött a város. Az 1980-as években már 30 ezer lakos élt Komlón.” – érzékeltette Vass Dénes a bánya hatását a város fejlődésére.
Utalt a korabeli Borbála napokra, melynek szervezésében mint a szászvári bánya főmérnöke vett részt. Borbála alakját, életét idézte, mely már szentként sem nyújthatott segítséget a hatalom által, önző módon padlóra küldött magyar – közte a komlói – szénbányászatnak.
Sajnálatát fejezte ki az utolsó mélyművelésű bánya, a Márkus-hegyi aktuális bezárásával kapcsolatban, melynek dolgozói a napokban kapták meg felmondásukat.
Vass Dénes rámutatott, hogy bár a bányászszakmát megbecstelenítették, de a bányászok hitüket nem veszítették el. Amit az is mutat, hogy a több száz éves működés során kialakultak bányászhagyományok, Komlón is léteznek bányász emlékhelyek.
Felhívta a figyelmet az 1937-ben három hónap alatt megépült katolikus templomunkra, az oltárán a Szent Borbála szoborral, valamint a Borbála-keresztre, mely mementója annak, hogy egy kicsiny falucska, a bányászat eredményeképpen miként vált otthonunkká, várossá.
Szólt az újonnan létesült bányász emlékhelyről, melynek minden darabja a bányász mindennapok részese volt. Örömét fejezte ki a szeptemberben indult vájárképzéssel kapcsolatban – bár véleménye szerint nincs esélye annak, hogy Komlón földalatti bányában dolgozzanak bányászképzés örömmel tölt el a tudat, hogy a vájáriskolában ismét tanítanak vájárokat.
„Az emlékhelyek felkeresése kötelesség, mivel itt tudjuk felidézni bányász hőseink és hősi halottaink emlékét” – hangsúlyozta.
Az emlékezés résztvevői a beszédet követően mécseseket, virágokat helyeztek el a szobornál, valamint a tőszomszédságában álló csillénél, majd fáklyás körmenet indult – a múzeumkerti bányász emlékhely érintéséve – a Márka Csille emlékhelyhez. A menet résztvevői itt mécseseket helyeztek el az emlékhely talapzatánál.