A tájfutó világbajnokság magyar résztvevőinek doyenje, a PVSK színeiben indult Medovárszky László volt, a maga 92 esztendejével.
Az egykori kiváló atléta, még a mainál is aktívabb életében matematikát, fizikát oktatott a Gépipariban, ahonnan igazgató-helyettesként vonult nyugdíjba. A komlói sprintdöntőn – amit botra támaszkodva teljesített – a célba érkezése után néhány perccel már készséggel állt a sajtó rendelkezésére.
– Laci bácsi, mekkora erőbedobásra késztette a terep?
– Elég nehéz volt számomra a verseny, mert nagyon csúszott a cipőm. Nem szóltak előtte a szervezők, hogy ide stoplis cipő kell. A mai teljesítményemet ez is rontotta, na meg az, hogy 92 éves vagyok. Ráadásul két éve combnyaktörésem volt, így futni már nem tudok, viszont a „kilépéssel” még nincsen gond. Egyszóval nagyon nehéz versenyen vagyok túl, jóval nehezebb volt, mint a pécsi selejtezőben.
– Jelenleg úgy néz ki, hogy akár a harmadik hely is összejöhet….
– Nem tudom, nem bízom benne. Ha mégis dobogón végzek, akkor még megvárom az eredményhirdetést.
– A hosszabb távon is rajthoz áll?
– Nem valószínű, hogy el tudok indulni, mert a selejtezőben lejött mind a két nagylábujjamról lejött a köröm, így ma is csak óvatosan lépkedtem. (Laci bácsi belevágott a hosszútávú versenybe is, ahol az első selejtezőben szintén célba ért. – a szerk.)
– Újabb tervek a jövőt illetően?
A kiváló sportember elnevette magát, majd hozzátette, hogy egyelőre pihen.
Nem lennénk meglepve, hogy jövőre a németországi világbajnokságon is találkoznánk a nevével.
Laci bácsi végül negyedik helyen fejezte be a versenyt 64 perc 7 másodperces idővel. Mindössze 5 perccel maradt le a dobogós svéd Claes Claessontól. A kategóriában a finn Eero Tuuteri bizonyult a leggyorsabbnak. A teljességhez hozzátartozik, hogy Medovárszky László két évvel idősebb riválisainál.
A mezőny legtapasztaltabb versenyzője Laci bácsi után a 97 éves finn Erkki Luntamo volt.