Huszonhét éve szűnt meg a termelés a komlói bányaüzemekben. A Fekete Gyémánt Mecseki Öröksége Egyesület szervezésében tartottak rövid megemlékezést, fejet hajtva Komlót várossá tévő szakma képviselői előtt.
November 12-én, az utolsó komlói műszak 27. évfordulóján „A Komlói Bányászok Búcsúlevele” emléktáblánál maroknyian emlékeztek a bányabezárás szomorú dátumára.
Kárpáti Jenő a szervezők nevében Klárik Istvánt, az utolsó műszakról készült fotó alkotóját kérte fel, hogy emlékezzen vissza a 27 évvel ezelőtti napra, aki az ikonikus felvétel utóéletéről is megosztott gondolatokat.
„Azért, hogy leszálltál a föld alá, dolgoztál, fölnéztek rád, megbecsültek, de aztán folyamatosan azt éreztük, hogy egyre kevesebbet érünk, „elértéktelenedünk, egy világ omlott össze bennünk’ – fogalmazta meg a fájdalmas felismerést az utolsó termelő műszakot levezénylő Magyar Zsolt aknász.


Varga Péter főaknász, a márványtáblán olvasható szöveg megalkotója tragédiának élte meg a bányabezárást, de meggyőződése, hogy tovább él az összetartozás szelleme a városban. Az egykori főaknász ugyanakkor fontosnak tartja a bányászhagyományok továbbadását, amiért tesznek is, hiszen a Fekete Gyémánt Mecseki Öröksége Egyesület szervezte iskolalátogatások alkalmával ebben az esztendőben közel ezer gyermek ismerkedhetett meg a komlói bányászkultúrával. Ennek a szakmának múltja van, a múlt pedig az, amit létrehozott ez a város – szögezte le.


Polics József polgármester hangsúlyozta, ha bányaművelés nem indul el és nem jut el magas szintre, akkor nem beszélhetnénk Baranya második legnagyobb településéről. A legfontosabb dolgunk, hogy a még élő szemtanúk tudását megőrizzük és átadjuk.
Az ünnepség résztvevői a szemerkélő esőben koszorút helyeztek el a Komlóverzum falán „A Komlói Bányászok Búcsúlevele” emléktáblánál.
„1999. november 12-én egy korszak végérvényesen lezárult városunk és a mélyművelési bányászat történetében. Ezen a napon alig két tucatnyi bányász szállt le utoljára a mélybe Zobák aknán, akik akkor felhozták az utolsó csille komlói szenet.”

