A mogyoróbokor hosszú életű kerti növény, amely megfelelő helyen évtizedeken át adhat termést. A gondozása nem bonyolult, de a siker már a telepítés előtt eldőlhet: számít a napfény, a talaj vízellátása és az is, kerül-e beporzó bokor a közelbe.
Két bokorral biztosabb a termés
A földimogyoró egynyári hüvelyes, a bokron növő mogyoró viszont lombhullató cserje. A Hanga Kertészetnél kapható közönséges mogyoró hazánkban is őshonos, erdőszéleken és cserjésekben természetesen előfordul. Többnyire sarjakat nevel, és négy-öt méter magas, sűrű bokorrá fejlődhet. Ha egytörzsű formát szeretne, válasszon ki néhány erős hajtást, a többi sarjat pedig rendszeresen távolítsa el.
A mogyoró ugyanazon a növényen hozza a hím- és nővirágokat, saját pollenje mégsem feltétlenül termékenyíti meg a nővirágokat. Ezért egyetlen bokor gyakran kevés a jó terméshez. Ültessen legalább két, egymással összeillő fajtát egymástól legfeljebb tíz-tizenöt méterre. A szél végzi a beporzást, amely rendszerint februárban vagy márciusban, még lombfakadás előtt történik.
Őszi ültetés, napos fekvés
A mogyorót fagymentes talajba ősszel, illetve kora tavasszal is elültetheti. Az őszi telepítés előnye, hogy a bokor tavasszal már begyökeresedve kezd növekedni. Napos helyen terem a legjobban, félárnyékban inkább kevesebb termésre számítson. A jó vízáteresztő, humuszos talajt kedveli; a tartósan vizes, tömör földben gyengébben fejlődhet.
Az ültetőgödör legyen legalább kétszer olyan széles, mint a földlabda. A kiásott földhöz keverhet érett komposztot, de friss trágyát ne tegyen közvetlenül a gyökerekhez. A növény kerüljön olyan mélyre, ahogyan a konténerben állt, majd alaposan öntözze be. A bokrok között hagyjon négy-öt métert, hogy később se nőjenek egymásra.
A mogyoró gyökereinek jelentős része a talaj felső rétegében fut, ezért a nyári szárazságot megsínyli. Az első évben rendszeresen öntözze, később is figyeljen rá hosszan tartó csapadékhiány idején. Öt-nyolc centiméteres mulcsréteg segít megtartani a nedvességet és visszaszorítja a gyomokat. A takarás ne érjen közvetlenül a bokor tövéhez.
Metszésből kevés is elég
A metszést tél végén végezze el. Vágja ki a beteg, sérült, egymást keresztező ágakat, és ritkítsa meg a bokor belsejét, hogy levegősebb legyen. Nyolc-tíz évente az egyik legöregebb vesszőt is tőből eltávolíthatja; a helyén fiatal hajtás nőhet. Fává neveléskor a tősarjakat minden évben szedje ki. A csavart ágú díszmogyorónál az alanyról előtörő egyenes vesszőket is távolítsa el, különben elnyomhatják a díszes koronát.
A bokor szeptember és október között érlel termést. A mogyoró akkor érett, amikor magától kihullik a kupacsból. A leszedett szemeket két-három hétig vékony rétegben, száraz, jól szellőző helyen szárítsa. Héjában, hűvös és száraz környezetben akár hat-tizenkét hónapig is eltartható; megtisztítva hamarabb avasodik, ezért tegye hűtőbe vagy fagyassza le.
Mire figyeljen a kártevőknél?
A mogyoróormányos lárvája a termés belsejét károsíthatja. A lehullott, lyukas vagy üres szemeket gyűjtse össze, és ne hagyja a bokor alatt telelni. A megduzzadt, ki nem nyíló rügyek mogyoró-gubacsatkára utalhatnak; az érintett részeket távolítsa el. A szajkók és a mókusok is megdézsmálhatják a termést, így ha rendszeresen megelőzik a szüretben, a kupacsos szemeket kissé korábban is leszedheti, majd utóérlelheti.
Egy kifejlett, jó helyre ültetett bokor évente több kilogramm mogyorót adhat, bár a termés mennyisége az időjárástól és a beporzástól is függ. A legfontosabb tehát a megfelelő társítás, a napos fekvés és a fiatal növény gondos öntözése.
Kiemelt kép: https://www.hangakerteszet.hu/
