A Kaptár Művelődési Központban tartottak városi megemlékezést az aradi vértanúkról, Komló Város Önkormányzata és a Komlói Erdélyi Kör közös szervezésében. Az október 6-i eseményen a város lakói, vezetői és civil szervezetei együtt hajtottak fejet a 177 évvel ezelőtt kivégzett hősök előtt.
- HIRDETÉS -
A himnusz közös eléneklésével induló rendezvényen elsőként a Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola 5. évfolyamos diákjai léptek színpadra, akik „Az aradi tizenhárom” címmel mutattak be megható irodalmi összeállítást. A tanulók színvonalas műsorát Kopaszné Páhl Zsanett, Horváth Tünde, Fülöp Tamás és Lőrincz Ákos Csaba tanárok készítették fel.
Ezt követően Dallos Tamás, a Komlói Szent Borbála Templom plébánosa mondott ünnepi emlékező beszédet. A plébános arra kérte a jelenlévőket, hogy az aradi vértanúkra ne csupán kőbe zárt alakokként, tankönyvi tételekként vagy mellszobrokként tekintsenek, hanem hús-vér emberekként, akiknek egy nagyon nehéz pillanatban kellett döntést hozniuk. Kiemelte, hogy a hősök látszólag nagyon sokszínű társaságot alkottak – voltak köztük német, szerb, horvát és osztrák gyökerekkel rendelkező tisztek –, akiket a szabadság, a jogegyenlőség és az ország önrendelkezésének gondolata kötött össze.
A plébános hangsúlyozta, miért is fulladt kudarcba a megtorlás: „A császári hatalom példát akart statuálni. Meg akarta mutatni, mi történik azokkal, akik szembehelyezkednek az önkénnyel. Azt hitték, ha kivégzik a tábornokokat és Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten, eltiporják a magyar szabadságvágyat. De hatalmasat tévedtek. Mert a hatalom elveheti az ember életét, de nem veheti el a példáját. […] Aradból nem a megfélemlítés szimbóluma lett, hanem a nemzeti emlékezet legszilárdabb alapköve.”
Dallos Tamás rámutatott, hogy bár ma nem fenyeget bennünket a bitófa, nekünk is megvannak a mindennapokban a magunk „aradi pillanatai”. Ilyen pillanat az, amikor választanunk kell az igazság és a kényelmes hazugság között, amikor ki kell állnunk valaki mellett, akit bántanak, vagy amikor a saját érdekünk elé kell helyeznünk a közösségünk és a városunk jövőjét. A szabadság ugyanis nem egy magától értetődő, örökre megszerzett állapot, hanem olyan, mint egy kert: minden áldott nap gondozni kell felelősséggel és egymás iránti tisztelettel.
A Kaptár Művelődési Központban tartott esemény a székely himnusz dallamaival zárult. Az emlékezés ezután a szabadban, a megemlékezés parkjában folytatódott. Itt a résztvevők – az önkormányzat, a helyi politikai szervezetek és egyesületek képviselői, az egyházi személyek, valamint a tiszteletüket tevő magánszemélyek – elhelyezték koszorúikat és az emlékezés mécseseit a kopjafánál, tisztelegve a szabadságharc mártírjai előtt.
