A bányászélet emlékei, ismert komlóiak történetei és személyes élmények is helyet kaptak Varga Péter új kötetében. Az Ászok a bányászok című könyvet augusztus 25-én mutatták be a Német Klubban.
- HIRDETÉS -
Varga Péter nyugalmazott főaknász és bányamentő második, szélesebb közönségnek szánt könyve a tavaly megjelent Csapjunk a lecsóba! folytatásának is tekinthető. Az első kötet kedvező fogadtatása és az olvasói visszajelzések ösztönözték arra, hogy ismét könyvbe rendezze az összegyűjtött történeteket.
Mint a bemutatón elmondta, a Csapjunk a lecsóba! iránt akkora volt az érdeklődés, hogy öt alkalommal kellett újabb példányokat rendelni belőle. A kötet elsősorban a Zobák-aknához kapcsolódó személyes történeteket örökítette meg: nem a bánya történetét dolgozta fel, hanem azokat az emberi pillanatokat, amelyek a föld alatt, a le- és kiszállások idején, a közös munka vagy éppen a fürdőben töltött idő alatt születtek.
Az Ászok a bányászok ennél szélesebb kört ölel fel. Ismert komlóiak életútjai és visszaemlékezései mellett korábban megjelent írások, összegyűjtött helytörténeti anyagok, valamint a szerző saját történetei is helyet kaptak benne. A könyv nemcsak a bányászatról, hanem Komlóról, az egykori üzemekről és azokról az emberekről is szól, akik alakították a város életét.
„Ezzel a könyvvel otthon, a szekrényben elzárva nem sokat érek. Publikussá kell tenni, meg kell mutatni az embereknek” – fogalmazott Varga Péter.
A kötet személyesebb fejezetei egészen a szerző balatoni gyermekkoráig vezetnek vissza. Varga Péter 1948-ban született Balatonbogláron, és 1963-ban került Komlóra. A könyvben annak a családi ragadványnévnek a történetét is felidézi, amelyet fiatalként még nehezen értett. Családját „paprikásokként” ismerték Bogláron, mivel az Alföldről érkező felmenői paprikatermesztéssel foglalkoztak, terményeiket pedig kerékpárral hordták a környék településeire. A szerző csak évtizedekkel később ismerte fel, hogy ez a név valójában családja szorgalmának és találékonyságának emlékét őrzi.
Varga Péter a bányában segédvájárként kezdett, majd vájárvizsgát tett, később elvégezte a technikumot, és főaknászként dolgozott. Bányamentőként is szolgált, tíz éven keresztül pedig egy hővédő ruhás mentőosztag parancsnoka volt. Pályafutásának tapasztalatai és az egykori munkatársak emlékei mindkét könyvének fontos alapját jelentik.
Az új kötetben olyan történetek is szerepelnek, amelyek a bányászemlékek megőrzésén keresztül az egymásra figyelés fontosságáról szólnak. A szerző szerint olykor egy apró gesztus is sokat jelenthet: „Csak nagyon kicsit kell odafigyelni a másikra, hogy mivel tudunk örömet szerezni.”
Az Ászok a bányászok így nem egyszerű bányászattörténeti kiadvány, hanem személyes emlékekből összeálló korrajz. Olyan emberek és történetek kapnak benne helyet, akik és amelyek nélkül Komló múltja is nehezebben lenne megérthető. A kötet közvetlenül a szerzőnél érhető el.
