
A város és térsége bányászati múltjának és hagyományainak méltó ünnepe zajlott az Altáró emlékhelynél, ahol immár tizenötödik alkalommal került megrendezésre a Komlói Bányásztalálkozó.
Az ünnepi esemény Klárik István nyugalmazott bányász versösszeállításával vette kezdetét, majd Polics József polgármester köszöntötte a megjelenteket és hivatalosan is megnyitotta a találkozót.

Beszédében hangsúlyozta: „Negyedszázaddal az utolsó szén felszínre jövetele után is van mire büszkének lennünk. A bányászhagyományok ápolása és az ebből fakadó közösségi munka Komlót kiemelt szereplővé tette országos szinten is.” A polgármester kiemelte, hogy Komló városvezetése mindig támogatta a bányászmúlt ápolását, számos emlékhely és a Komlóverzum Látogatóközpont létrehozása is ennek az összefogásnak az eredménye.

Az eseményen ünnepi beszédet mondott Kőszegi Ernő, a Mecseki Bányászok Szakszervezetének elnöke is. Szavai nemcsak a szakmát, de a bányászélet mindennapi mozzanatait is felidézték egy megható életképen keresztül, amely egykori elővájári szakvezető, Kovács Péter „bányászálmát” mutatta be. „Ennyi év után még meddig jönnek bányász álmai? – tette fel a kérdést –, és válaszolt is: ameddig él, bányász marad.”

Az elnök beszédében kitért a komlói bányászat kétszáz éves múltjára is, hangsúlyozva: „A bányászat története nemcsak gazdaságtörténeti jelentőségű, hanem személyes emberi sorsok, helytállások, áldozatvállalások krónikája is. Komló pedig ezen történet egyik legfontosabb fejezete.”
Az ünnepi gondolatokat követően a résztvevők – egykori bányászok, önkormányzati vezetők, civil szervezetek képviselői és vendégek – koszorúkat helyeztek el az Altáró emlékhelynél, tisztelegve a hajdani bányászok, köztük az elhunyt társak emléke előtt.


















A zenei aláfestést a Magyarszéki Fúvószenekar biztosította Füller Attila karnagy vezetésével, méltó hangulatot teremtve.
A találkozó a Márkacsille emlékhelynél folytatódott, ahol Moldova György Kossuth-díjas író emléktábláját avatták fel. A megható eseményen Jégl Zoltán, a Tisztelet Komlónak Egyesület elnöke emlékező beszédében így fogalmazott: „Komló és a bányászok külön kategória volt számára… a könyv címét engedélyezte számunkra, hogy egyesületünk nevét is ez tükrözze: Tisztelet Komlónak.”







Az emléktáblát Moldova György lánya, Moldova Júlia leplezte le Jégl Zoltánnal közösen. A leleplezés után fellobbant a találkozót jelképező fáklya lángja is. Júlia meghatódva köszönte meg az emléktábla létrejöttét: „A papa nagyon kevés dologra lett volna ennyire büszke, mint erre a táblára. Tudom, hogy mindig örömmel és boldogan jött vissza Komlóra.”

A rendezvényt Telekes Gábor, a BDSZ elnökének beszéde zárta, aki hangsúlyozta Moldova György szerepét a bányászélet bemutatásában: „Nem volt bányász, de úgy írt rólunk, mintha köztünk nőtt volna fel. Ez az emléktábla nem csak egy író emléke, hanem a rólunk szóló igazság emléke.”

A Komlói Bányásztalálkozó tizenöt éve szolgálja a múlt értékeinek továbbörökítését. Az első eseményt még 2009-ben rendezték meg, akkor közel 300 résztvevővel.