Komló Város Önkormányzata, a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet, a Járadékos Bányászok Szakszervezete és a Tisztelet Komlónak Egyesület szervezésében találkoztak a múlt századi Komló mélyművelésében dolgozók, hozzátartozóik és a megemlékezők.
-HIRDETÉS-
A megemlékezők az Altáró emlékhelynél találkoztak, ahol Őri Zsuzsanna Emlékezés az altárónál című verse után Polics József polgármester gondolatai nyitották meg a találkozót. Az altáró rendszer a közel nyolc kilométeres nyitott vágathosszával összekötötte Kossuth aknát, Anna aknát, és Zobák aknát. A bejárata emblematikus képe lett városunknak, amelyet az elmúlt években az önkormányzat rendezetté tett, egy kulturált hellyé, ahol méltóképpen hajthat fejet a közösség.
„2010 óta tudatosan újítottuk fel a magukra hagyott bányaterületeket és -épületeket. Új funkciót kapott többek között a visszavásárolt egykori fürdőépület, a Juhász Gyula utcai drótkötélpálya épületének területe, de nagy eredményként könyvelhetjük el a Béta elkerülő út mellett található meddőhányók területét, ahol már napelemek hasznosítják a megújuló energiát. Múltunk nélkül azonban nincs jelenünk, sem jövőnk, így komlói és baranyai bányászok segítségével az emlékhelyeket is felújítottuk a városban, hogy a jelen és a soron következő generációk tovább ápolhassák a hagyományainkat.” – osztotta meg gondolatait a városvezető.
„Újra együtt vagyunk az Altáró emlékhelynél, hogy őrizzük a hagyományainkat és méltóképpen ünnepeljük a múltat, becsüljük a jelent, és törődjünk kicsit a jövő kérdéseivel is!” – kezdte ünnepi gondolatait Magyar Zsolt nyugalmazott bányász, aki utalt a Covid-járvány okozta elszigeteltségre.
Beszédében kifejtette, hogy a komlói szénkitermelés országosan is elismerést vívott ki magának, így ez feljogosít mindenkit arra, hogy büszkén emlékezzen a bányászélet minden szépségére és nehézségére. Utalt rá, hogy kötelességünk a jelen korban tovább ápolni a hagyományokat, rendszeresen találkozni és támogatni egymást ebben a közösségben. Végezetül a jövő felé tekintett és kiemelte, a soron következő generációknak át kell adni a stafétabotot, hogy évtizedek múlva is megemlékezzenek a bányászokról, akik városi rangra emelték településünket.
Ezt követően a város politikai- és civil szervezetei koszorúkat helyeztek el az altáró falán.
A találkozó a Béke kerthelyiségben folytatódott, ahol a megemlékezők Klárik István moderálásában Magyar Zsolt Szénporos élet című művébe kaphattak betekintést. A hangulatot Ambach Attila teremtette meg a kerthelyiségben.
Zárásként a Márkacsille emlékhelynél fellobbant a találkozót jelképező 12. fáklya, a napot Vass Dénes nyugalmazatott bányamérnök gondolatai zárták a Bányász Dalkör kíséretében.
