Az előtte az NBI-ből kiesett, kulcsjátékosait vesztett és a csőd szélére sodródott kézilabdacsapat negyedik helyen zárta az őszi szezont a rendkívül kiegyensúlyozott másodosztályban. Mielőtt bárki fanyalogna a „csak” negyedik pozíció miatt, hadd hangsúlyozzam mégegyszer: tényleg nagy volt a baj a kézisek házatáján. Csupán hosszas rábeszélés után sikerült a jelenlegi keretet megtartani, és alapozás híján, háromhetes ráhangolással indultak neki a bajnokságnak. A csapat teljesítményével Papp László is elégedett – tudtuk meg az edzőtől a téli szünetben.
– Csak a dicséret hangján tudok szólni a fiúkról, mert a valóban komoly gondok között is remekül teljesítettek. Újra nagyot dobbant az a bizonyos komlói szív – és ezt nem közhelyként mondom. A csapatra a közönség is vevő volt, melyet ugye nem lehet becsapni.
– A 4. hely reális?
– Ha azt vesszük, hogy az első osztályból tavaly velünk együtt búcsúzott Győr nyolcadik lett a mezőnyben, míg a tavaly simán bajnok (Szappanossal és Szögivel megerősödő) Pécs is csak második helyen zárt, akkor igenis dicséretes ez a helyezés. Arról már nem is beszélve, hogy a szezont jóformán egy kezdőcsapatnyi játékos küzdötte végig.
– Három vereséget szenvedett a csapat. Volt ezek közül elkerülhető?
– Vácon nagy csatában kaptunk ki úgy, hogy talán az ősz leggyengébb játékát produkáltuk; mellesleg a Duna parti gárda az első. Várpalotán nagyon tartalékosak voltunk, míg a Pécs ellen hazai pályán kevesen… Csak az utóbbi fájt igazán.
– Sokgólos meccseket játszott a csapat, ami a közönségnek nyilván tetszett, de azt is megmutatta, hogy védekezésünk kicsit puha.
– Ez így van, de ehhez tudni kell, hogy a belső négy emberünk közül egyedül Nagy Zoli védekezett a helyén, és ő kiválót is teljesített; a többiek kényszermegoldásként játszottak azokon a posztokon. Szokásomtól eltérően át is kellett állnunk egy nyitottabb védekezési módra, amiben benne van a sok kapott, de – amint azt a mérkőzéseink tanúsították – a sok dobott gól is. Szerencsére Mészáros az óriási rutinjával kiválóan őrizte a kaput, így aztán sok könnyű kontragólt tudtunk lőni.
– Ha már Mészárost említetted egyénileg, hogyan értékeled az őszi teljesítményeket?
– A kapusokkal nem volt gond: „Mészi” mellett Ropoli kevesebb lehetőséget kapott, de amikor kellett, megoldotta a rábízott feladatokat. A két szélső Oszlár és Újváry gólerősek voltak, de ha lehiggadnak, még eredményesebb lehet a játékuk. Nagy Zoltánra jelentős teher hárult, mert védekezésben és támadásban is kulcsfeladata volt; remekül teljesített. Kovács Dániel a nyáron érkezett hozzánk, de bár Pécsről jött, csak az NB II-es Mecseknádasdban játszott rendszeresen. Így is sok jó meccse volt, és remélem tavaszra még jobb lesz. Péter Szabó visszakerült régi helyére az irányító szerepkörbe, jól fogta össze a csapatot mind támadásban, mind védekezésben, és mindemellett gólerős volt. Egyénileg Kilvingeré a legjobb bizonyítvány, klasszisteljesítményt nyújtott, nemigen tudták tartani az ellenfelek. Tulajdonképpen a felsoroltakon kívül még Rozinát tudtam éles helyzetben pályára küldeni, szintén részfeladatokkal, és ő sem okozott csalódást. A kispadon ülők többnyire utánpótlás-játékosok, akiknek jó tanulóidőszak a mostani; bele kell erősödniük a bajnokságba, hogy aztán később nagyobb szerephez jussanak.
– Hogyan alakul a gárda téli szüneti programja?
– Január 7-én kezdünk egy hathetes felkészüléssel, ami ránk is fér, és a vezetőkkel történő egyeztetés alapján – amennyiben lehetőség van rá – a szünetben szeretnénk erősödni egy támadásban és védekezésben is meghatározó, valamint egy inkább védekező játékossal.