A szerelmes, romantikus filmek csak nőknek valók – szól a közvélekedés.
Meg a buziknak – teszik hozzá gyorsan a legokosabb, nagybetűs Férfiak.
És valóban!
Ezek a filmek többnyire nőknek készülnek, viszont ha legalább sejteni akarjuk, hogy mi járhat a nők fejében néhanapján (megtudni esélyünk sincs), akkor párszor bizony le kell tenni a dekopírfűrészt és meg kell nézni egy könnyed Julia Roberts filmet.
Nagy segítség az első megnézésekben, hogy az Elfújta a szél izgalmas történelmi események forgatagában játszódik, a Titanicban Kate Winslet mellei központi szerepet kapnak, a Szívek szállodája tele van vicces filmes és zenei utalásokkal, Bridget Jones naplója kacagtató jelenetekben gazdag, a Notting Hill-ben van egy karizmatikus wales-i albérlő, a Midnight in Paris-ban szerepel egy nagyon vicces szakértő karakter, az Annie Hallban tobzódnak a szállóigékké vált humorok, a Harry és Sallyben orgazmusa van Meg Ryannek, az Álljon meg a nászmenet!-ben van a legjobb éttermben-éneklős jelenet, a Pop, csajok, satöbbi-ben Jack Black fantasztikusan állat, a Szívem csücskeiben Drew Barrymore-t fejbelövik egy baseball labdával, a Semmi ágán-ban frankó balonkabátja van a főhősnek…és így tovább.
A titok
Ha elfogadjuk az állítást, hogy a legtöbb nőnek tetszenek ezek a filmek, akkor jöhet a kérdés: és miért tetszik nekik? Mit kapnak ezektől a filmektől?
Talán egy sosemvolt szerelem ábrándját?
A nők agyában valószínűleg minden mindennel összekapcsolódik, ezer vezeték van összegubancolva és akármit mondasz nekik a “Mennyi az idő?”-től a “Bocsi, de leejtetted az bérlettokod!”-ig, a vezetékgombolyagon keresztül-kasul, szikrázva végigrohanó információ input végül minden esetben az alábbi két szóban fogalmazódik meg számukra:
ugye szeretsz?
Ezért lehet különösen jó és biztonságos érzés a csajoknak, ha az általuk nézett film direktben ezzel a kérdéssel foglalkozik. Tudatalatt kevesebbet kell kombinálniuk, egyből az ős-kérdés körül foroghatnak a gondolatok. (Másodsorban meg a főszereplő jópasin, harmadsorban a filmben felbukkanó színésznők cipőin és negyedsorban azon, hogy ugye, összejönnek végül?)
Van egy dolog, amire talán minden nő vágyik, kimondva, vagy inkább kimondatlanul.
Arra, hogy a munkahelyi folyosón szembe jöjjön valaki, aki mélyen a szemébe néz, váratlanul átöleli a derekát, finoman a falhoz nyomja és nem törődve semmivel – megcsókolja.
Lehet az a nő 6 gyermekes anyuka vagy szingli parti-animal, lehet 25 vagy 48, tökmindegy, ezt át szeretné élni.
A pasik meg mennek a folyosón, mint a tulkok, fejükben a Bayern München, a határidők, meg a kerítésfestés és véletlenül se veszik észre, hogy mi is kellene a szembejövő Jolikának.
Vagy ha sejtik, akkor nem merik megtenni.
Viszont a Szívek szállodájában Luke Danes megteszi, Mark Darcy is megteszi és Rhett Butler is megteszi.
A legokosabb, nagybetűs Férfi meg szereli a fűnyírót, menőzik a jól fizető állásával, meg vetít a haveroknak, hogy egy milyen-de-milyen szuper csajt szed majd fel pénteken az új verdájával és a csúcs-szuper dumájával, miközben valaki épp átöleli azt a szuper csajt a folyosón, mert a szuper csaj nem egy főosztályvezetőre vágyott az új verdájával, hanem egy váratlan csókra, egy másodpercnyi varázslatra a gazdasági iroda mellett.
Arra a pillanatra, amit eddig csak Catherine Zeta-Jones és Audrey Tautou élt át és ők is csak azért, mert a forgatókönyvírók úgy írták meg.
Összegezve: nagyon rövid az élet és semmi értelme a fűnyírószerelésnek.
Holnap meg újra munkanap lesz.