Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
-HIRDETÉS-
Köszöntöm Önöket a magyar szabadság jeles ünnepén.
Ha meghalljuk, 1848. március 15: e napról szinte mindenkinek Petőfi Sándor, a lánglelkű költőnk lelkesítő költeménye, a Nemzeti dal vagy a követeléseket magában foglaló 12 pont jut eszébe elsőként.
Akkor, március 15-én nemcsak a természet, hanem a magyarság is új erőre kapott.
Olyan korszak volt ez, amelyben egymással alapvető pontokban ellentétes álláspontot és véleményt képviselő politikai főszereplők képesek voltak tisztelettel és méltósággal viseltetni egymás iránt.
Jól tudjuk, Kossuth és Széchényi heves vitákban ugyan bírálták egymás nézeteit, társadalmi felfogásuk jelentős különbséget mutatott. Mégis: a nemzet felemelkedéséért és függetlenségéért akár életüket is képesek lettek volna feláldozni. A nemzet érdeke kapocsként kötötte őket össze. Önnön érdeküket félretéve törekedtek az ország előbbre vitelére.
A márciusi ifjak beletörődhettek volna az ország helyzetébe. Mondhatták volna, hogy az is jó, ahogy van.
De azon az esős napon jó választ adtak Petőfi kérdésére… egyként álltak ki a magyarok a szabadság mellett a rabság helyett. A haza szolgálatát választották. Nem az egyszerűbb, hanem a nehezebb, de a nemzet számára kifizetődőbb út mellett döntöttek.
Ott és akkor, március idusán hazánk megújulása elkezdődött, a fejlődés útjára tértünk.
Költők, írók, az ifjúság, reformpolitikusok, a maroknyi polgárság, a nemesség, a parasztság egyként fogott össze a nemzetért. 1848. óta így lett a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk a nemzet összetartásának tudata.
Cinkotai Nagy Ince ekként vélekedett: „márciusi fellángolás (…) bölcsője volt a magyar alkotmánynak s éppen ezért sírig tartó kötelessége minden magyar embernek, hogy a szabadság ébredésének emlékét, mely csodálatosan összeesik a tavasz ébredésével, minden évben kegyelettel megülje. Csak így érhetjük el, hogy az utódok soha szem elől ne téveszthessék dicső őseik érdemeit.”
Igen, csak úgy tudunk jelenünkben élni, jövőt teremteni, ha tisztában vagyunk múltunkkal. Visszapörgetve történelmünk lapjait, látnunk kell, mi magyarok mindig is magunkra számíthattunk! Egymással összefogva, a közös céljainkért cselekedve e kicsiny nép mindig is nagy dolgokra volt és lesz képes. A magyarságban ott volt, van és lesz a szabadság iránti vágy.
„Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem „lelkesűlés”,
A szó „szabadság” vala.” – emlékezett vissza Petőfi Sándor a csodás napra.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – hirdette a nemzet kívánalmait magába foglaló 12 pont jelszava.
Már a márciusi ifjak is jól tudták, a nemzet felemelkedéséhez, a fejlődéséhez e három dolog nélkülözhetetlen.
Nem véletlen, hogy e hármas kívánság – béke, szabadság és egyetértés – nem a 12 pont egyike, hanem a kiindulási alap. A nemzeti önrendelkezés alapja. E három nélkül ugyanis, hiába bármi követelés, hiába bármi elvárás, nincs magyar jövő, de magyar jelen sem.
És hogy van ez ma, 177 éve elteltével? Pontosan ugyanígy. Béke, szabadság és egyetértés nélkül nem lehetünk sikeres nemzet.
Mi ma békében élünk, de jól láthatjuk, milyen sérülékeny is a béke. Megtapasztalhattuk, milyen negatív következményekkel jár a háborús konfliktusok fenntartása. Kötelességünk minden tőlünk telhetőt
megtenni azért, hogy ismét a béke uralja térségünket.
Egy szabad országban élhetünk, mely kiáll a szuverenitás megőrzése mellett. Azt azonban láthatjuk, igyekeznek hatni ránk. Üzennek, hogy mit is kellene tennünk, hogyan kellene élnünk. Szabadságunk érdekében azonban meg kell őrizni függetlenségünket. Ügyelnünk kell azokra a kötelékekre, amelyek egymáshoz kapcsolják a magyarokat. Ki kell állnunk jellegzetességeink, a családra épülő társadalmunk, kultúránk, keresztény értékeink megőrzése mellett. Nem engedhetjük, hogy mások mondják meg, mi a jó nekünk! Meg kell őriznünk vívmányainkat, elért eredményeinket!
Akkor, 1848-ban egy olyan modern polgári Magyarország született, mely nemcsak egyetértett a szabadság kérdésében, de hajlandó volt tenni is azért. Nem feledhetjük, akkor a küzdelmet a csatamezőn is meg kellett vívni, de az ismert és ismeretlen hősöket ez sem tartotta vissza, életüket és vérüket is képesek voltak feláldozni a szent ügyért.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
A márciusi ifjakat és a hozzájuk csatlakozókat a hazaszeretetük vezérelte. A haza fennmaradása, a magyarság megmaradása lebegett a szemük előtt. Hittek abban, a küzdelem nem lesz hiábavaló. Minden nehézséget legyőzve képesek voltak történelmi tettet végrehajtani. Akkor sem adták fel, amikor óriási túlerővel találták szembe magukat. A szabadságharc leverését véres megtorlás követte, de a küzdelem mégsem volt hiábavaló. A nemzet felemelkedését nem lehetett megállítani, az elért vívmányokat nem lehetett teljes egészében eltörölni. Hasznos kompromisszumokkal sikerült elérni, hogy hazánk történelmének egyik legdinamikusabban fejlődő időszaka következzen be.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Az ünnep nemcsak visszaemlékezés, nemcsak történelmünk lapjainak felidézése. Az ünnep kiváló alkalom arra, hogy próbáljuk megérteni a hajdani események üzenetét.
Mi egy olyan korban élhetünk, amikor a szabadság természetes fogalom, mindennapunk része. Nem feledhetjük azonban, hogy a szabadság egy érték, egy nagy kincs, mely megléte ellenére ma is veszélyben forog. A mi dolgunk, hogy a szabadságot őrizzük a szívünkben és kiálljunk azok ellen, akik veszélyeztetik azt.
A mai világunkban talán az egyetértés az, amit a legnehezebb megteremteni. Szabadon élhetünk, sokan sokfélét gondolunk, másként látjuk a világ dolgait, lehetnek eltérőek a véleményeink és ezt el is mondhatjuk. Ez így helyes, de tartsuk tiszteletben egymás véleményét, keressük meg a kapcsolódási pontokat és ne azt, ami szétválaszt bennünket.
Tanuljunk az 1848/49-es szabadságharcosoktól. Legyünk képesek közös céljainkért, városunk felemelkedéséért közösen dolgozni!
Legyen vezérlőnk a semmitől vissza nem riadó márciusi ifjak magával ragadó lelkesedése, határozottsága, ragaszkodásuk a szabadsághoz, a nemzeti szuverenitáshoz, a békéhez, a rendhez és fegyelemhez, a biztonsághoz és gyarapodáshoz. Mindig tartsuk emlékezetünkben, hogy a forradalmárok sokkal nehezebb helyzetben nem a csüggedést, hanem a cselekvést választották.
IV. Károly magyar király gondolataival kívánok a márciusi ifjak szelleméhez méltó megemlékezést: „Magyarok! Tanuljátok meg jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Hajrá Magyarország! Hajrá Komló!
