A Gimnáziumban, bárhogy is hívták a 65 év alatt, mindig élénk és igen eredményes sportélet folyt.
Király Attila kollégánk összegyűjtötte, hogy az egykori gimnazisták közül kik lettek testnevelő tanárok. Közülük néhányan már írtak visszaemlékezést a gimnáziumi éveikről; köszönjük nekik, hogy az iskolájukról vallott gondolataikkal hozzájárulnak az ünnepléshez. Szeretettel várjuk azonban a többiek írásait is a nagylaszlokomlo65@gmail.com címen. (A cikk folytatásában, a jövő héten Czár Tiborné Osztertag Líviát és Tékus Piroskát olvashatják majd.)
A gimnázium egykori tanulói, akik Komlón tanítottak/ tanítanak, illetve a sport életében fontos szerepet játszottak/játszanak:
Polgár Julianna (Dr. Hermann Zoltánné), Lóránt Ákos, Bien József, Hakszer Erika, Osztertag Lívia, Sziveri Ilona, Tékus Piroska, Vertike Erika, Kollai Tamás, Vanó István, Kovács Zsolt, Szirtes Judit, Ottó György, Ács Viktória, Ács Éva, Kovács Lajos, Sztankovánszki Ágnes, Szolnoki Csaba, Bognár Norbert
A teljesség igénye nélkül további tanulóink, akik testnevelő tanári diplomát szereztek:
Koszter Kornélia, Vörös Judit, Gyenizse Zoltán, Krajncz Bea,
Ekler Mónika, Szűcs Gergely, Geresdi Judit, Szabó András, Illés Virág
Gimnáziumunk egykori és jelenlegi testnevelő tanárai:
Sütöri Pál, Somkuti Ede, Vincze Vilmos, Jakab László, Osztertag Lívia, Dr. Hermann Zoltánné, Tóth Jánosné, Király Attila, Szolnoki Csaba, Tékus Piroska, Olasz Anna, Bognár Norbert
Visszaemlékezések
Bien József (1969-73), Gagarin Általános Iskola:
1973-ban végeztem a gimnáziumban. A Tanárképző Főiskola elvégzése után földrajz- testnevelés szakos tanárként dolgoztam több évtizeden keresztül Komló általános iskoláiban. Mind a kettő tantárgy szeretetét már az általános iskolából hoztam magammal.
A Kun Béla Gimnáziumban csak további megerősítéseket kaptam a földrajz terén Dr. Varga Feri bácsitól, kinek szakmai tudása, bölcsessége példaértékű volt. A testnevelést Vincze Vilmos tanár úr tanította magas szinten. Ha kellett, a gyűrűn vagy a korláton mutatta meg nekünk, hogyan is kell végrehajtani a gyakorlatot.
Akkoriban Darin Ferenc tanár úr igazgatta (jól) az intézményt. Mindenkivel kedves, emberséges, higgadt volt. A 60-as, 70-es évek beat zenéje minket is megérintett. Ha külföldről valamelyikünk hanglemezhez jutott, már vittük is az igazgató úrhoz, miután megtudtuk, hogy ő is szereti a zenét, főleg a soult, jazzt. A későbbiek során a jazz története előadássorozatát élmény volt végighallgatnom. Sorolhatnám tovább az engem tanítók névsorát Kovácsné Zsuzsa nénitől Zavarkó tanár úrig (akik egyben az osztályfőnökeim is voltak), de mindenkitől azt tanultam meg: amilyen teljesítményt nyújtasz, olyan az elismerés, legyen ez érdemjegy vagy szóbeli értékelés, nincs kivételezés.
Fájó szívvel megyek el a régi épület előtt és lehangol látványa, de mindjárt az ott eltöltött idő néhány pillanata villan fel bennem. A kötelező iskolaköpeny, melyre egy free jelvényt rajzoltam magamnak. Szünetekben a séta körbe-körbe a felső emeleten. Iskolarádió, iskolaújság alkalmi megjelenéssel. Az irodalmi műhely, ahol költők verseit vagy akár sajátodat mondhattad el, kedvenc könyvedből olvashattál fel. Azok a Kun Béla Napi programok, pályázatok mind-mind szellemi épülésünk pillérei voltak.
Rengeteg közösségi élményben volt részünk: FEN túrák, osztálykirándulások, osztálydélutánok, Kun Béla bálok élő zenével. Szeptemberben komlószedés Bikalon, majd később Villányban szőlőszüretek, ahol esténként óriási törölközőcsaták alakultak ki az alsó és felsőbb évfolyam fiúi között.
Szerettem a mozgást. A fiúk öltözőjében felállított pingpongasztalon sokat játszottunk lyukas óráinkban vagy tanítás után.
Kedvenc sportágam a labdarúgás. Ebben a sportágban volt osztályok közötti bajnokság, városi kispályás bajnokság, ahol a város üzemi csapatai (pl. Zobák, Kőbánya) ellen is hatalmas csatákat vívtunk. Hab a tortán a megyei középiskolák közötti nagypályás mérkőzések voltak, amikben kimagasló eredményeket akkoriban nem értünk el, de alig vártuk a következő fordulókat.
1972 novemberének végén vagy talán december elején Bólyba mentünk mérkőzésre az ottani középiskola ellen. Távolsági buszokkal utaztunk Komlóról Pécsre, majd onnan tovább Bólyba. Hideg volt, előtte való napokban havazott. A pályát is hó borította, de azért le lehetett játszani a mérkőzést. A 90 perces játék végeredménye 5 -2 volt a javunkra. A mérkőzés után örömmel, de fáradtan, átfázva, megéhezve öltöztünk. Egyikünk meg is említette: „Hú, de éhes vagyok!” Vincze tanár úr –aki a csapatot vezette- kiment az öltözőből. Néhány perc múlva megjelent, kezében egy 2 kilós kenyérrel és a hóna alatt egy nagy rúd parizerrel, amiket a közeli boltból hozott saját zsebből fizetve. Életem talán legfinomabb parizeres kenyerét akkor ettem. Bátran mondhatom, hogy ott, akkor az öltözőben egy igazi „kunbélás” érzés fogott el, amit nehéz szavakkal kifejezni. Az ilyenekért szerettem ide járni.
Királyné Sziveri Ilona (1973-1977), Komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola és Óvoda)
Én KUNBÉLÁS voltam!
Életem egyik legszebb szakasza a gimnáziumban eltöltött 4 év. Szerettem minden pillanatát: az izgalmakban bővelkedő matek órákat Dombi Tanár úrral, az imádott nyelvórákat Zavarkó Tanár úrral, a hangulatos olaszórákat Darin Tanárnővel, a varázslatos kóruspróbákat, a Helikon adta élményeket Nagy Ernő Tanár úrral, és természetesen a testnevelés órákat Hermann Tanárnővel. Büszke voltam, és vagyok arra, hogy a gimnázium tanulója lehettem. Egy nagy családnak lehettem része, ahol mindannyian ismertük, tiszteltük és szerettük egymást. Itt „fertőzte” meg életemet és pecsételte meg sorsomat véglegesen a sport és a nyelvek iránti elköteleződés. Nagy-nagy szeretettel emlékszem vissza Hermann Tanárnő torna csapatára, a kiváló hangulatú és tartalmú edzésekre, versenyekre, a hatalmas tornaterem és filc -szőnyeg illatára, a fáradtságtól remegő lábaimra. Még most is fülembe csengenek lelkesítő szavai. Ennek köszönhetően lettem orosz –testnevelés, majd később olasz nyelv és irodalom szakos tanár. A mai napig hálás szívvel gondolok tanáraimra, köszönet odaadó munkájukért, emberségükért. Személyes példájukat követve végzem a mai napig munkámat.
Kívánok a jelen tantestületnek jó egészséget, töretlen kitartást munkájukhoz, továbbá sok-sok lelkes diákot, akik majdan hasonló szeretettel és tisztelettel emlékeznek gimnáziumi éveikre!