Huszonkilencedik alkalommal tartották meg Komlón a Településtörténeti Konferenciát a helytörténeti múzeumban. A Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület, a Muzeális Gyűjtemény és az önkormányzat közös rendezvényén négy előadás hangzott el a város közéletéből merítve.
-HIRDETÉS-
Steinerbrunner Győzőné, a Muzeális Gyűjtemény intézményvezetője és Szarka Elemér, a KHVE elnöke megnyitó gondolatait követően Polics József köszöntötte a közel három évtizedes múltra visszatekintő rendezvény közönségét. Városvezetőnk szerint mindig olyan figyelemreméltó témák kerülnek napirendre a konferencián, amely ismeretanyagának továbbadása a mai generáció felelőssége.
Négy témát ölelt fel az idei konferencia. Elsőként Csík Istvánné nyugalmazott iskolaigazgató, a KHVE alelnöke a 100 éve született Kiss József életútját idézte fel előadásában.
Kiss József tanár, helytörténész, író, költő – ahogy mindenki ismerte, Kiss Józsi bácsi – 1919-ben Mánfán látta a meg a napvilágot. Kántortanítóként kezdte pályafutását, majd történelem-magyar szakos tanárként, a Dolgozók Esti Bányaipari Technikumának igazgatójaként ért el sikereket Komlón. 1971-től a Városi Tanács Művelődésügyi Osztályának tanfelügyelője, 1979-ben vonult nyugdíjba. Számtalan publikációval, kiadvánnyal gazdagította a Komlóról szóló bibliográfiát. Szinte nem akad olyan szelete múltunknak, amelynek megismerésében ne játszott volna főszerepet Kiss József. 1993-ban Pro Civitate kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Ahogy elhangzott Csík Istvánné előadása végén; posztumusz díszpolgári címmel még adós közösségünk Józsi bácsinak.
Új utakon címmel, a hátrahagyott közel egy évtizedének beruházásait összegezte Polics József polgármester előadásában. Városvezetőnk 2010 depressziós időszakától foglalta össze a megtett utat. Kitért a foglalkoztatás bővítésének elősegítését irányzó törekvésekre – a fürdőépület, a gimnázium épületének hasznosítására, a saját készítésű termékekre, a komlói tészta és a betonelemek gyártására.
Szólt arról, hogy a korábbi közösségi épületből miként alakítottak ki önkormányzati szakemberlakásokat. Sikerként említette a CSOK-hoz kapcsolódó önkormányzati támogatást, aminek eredményeként mára 50 más településről érkezett iskoláskorú gyermek iratkozhatott be komlói intézménybe. Az eltelt időszakban városszerte nőtt a sportparkok létesítésével a sportolási lehetőségek tára. Az „olcsóbb város” programjához igazodó energetikai korszerűsítés pedig szinte valamennyi intézményünket érintette, amivel jelentősen csökkent az energiafelhasználásunk. Új bevételként jelentkezett a napelemek által termelt villamos energia, illetve a használhatatlannak vélt területek (pl. budafai meddőhányó) energetikai célra való bérbeadása. Megújultak köztereink, és javult úthálózatunk, mely több esetben közműcserével is járt. Polics József prezentációjában helyet kaptak az idegenforgalmi fejlesztések és a legjelentősebb kulturális rendezvényeink.
Előadása végén vázolta a közeljövő várható fejlesztéseit – a körtvélyesi görparkot, a vállalkozók inkubátorházát, a buszpályaudvar korszerűsítését.
Ugyancsak 100 éves lenne Kersák József, akinek megpróbáltatásokkal teli, kivételes életútja, életbe vetett hite, hazaszeretete példaértékű lehetne a mai generációnak. 1919-ben Tamásiban született, a második világháború híradósként a Don-kanyarig vezényelte.
Lánya, Radnai Ernőné Kersák Gizella és Steinerbrunner Győzőné előadásából tudhattuk meg, hogy az egy év frontszolgálat után – harcokat, sorstársak pusztulását, éhséget, csikorgó hideget megélve – miként ért haza mintegy 1000 km-es visszavonulás után. De csak addig, míg társaival Németországba nem vezénylik, ismét az oroszok ellen harcolni.
Onnan visszatérve már Székesfehérvár felé jártak, amikor a lassító vonatról sikerült egy kisebb állomásnál leugrania, innen jutott haza Tamásiba. Ezzel kerülve el a további – akár újabb oroszországi – megpróbáltatásokat.
Józsi bácsi 1956-ban került Komlóra, ahol vasúti főfelügyelőként tevékenykedett nyugdíjazásáig. Ezt követő éveit áthatja „gyermekkorától őrzött szerelme” a verselés. Tagja lett a Komlói Könyvbarát Körnek. Verses kötetei jelennek meg, szonettjeit több irodalmi folyóiratban, antológiában közlik. Aktív irodalmi és társasági életet élt 2016-os haláláig.
A Mecsekjánosiban élő Schneider Attila aranykaptárdíjas méhész előadásában a méhészkedés szépségeit és árnyoldalait érzékeltette a hallgatósággal. Beszélt a méhpusztulásokról, az EU-ba érkező hamisítványokról.
Különleges megvilágításba helyezte a méhek lélegzetelállítóan érdekes világát, a kaptárak belső rendjét. Bemutatta az általa kikísérletezett kaptárszellőztető eljárást, ami országosan is híressé tette a méhésztársadalomban. Szuggesztív, kóstolóval egybekötött előadása bebizonyította, hogy nem véletlenül kapta meg Gödöllőn 2015-ben a „Kiváló méhész” elismerést, és az sem véletlen, hogy 2019-ben a Megye Méze is Schneider Attila nevéhez fűződik.
