Városi ünnepségen emlékeztek Komlón Szent István hagyatékára, keresztény államunk alapítására. Augusztus huszadika alkalmával ünnepi beszédet Polics József mondott. A beszéd teljes egésze az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Életünk egyik meghatározó időpontja a születésnap, nincs ez másképp az államok esetében sem. A születésnap megünneplése azt jelenti élünk, itt vagyunk, államalapításunkban – a magyar állam születésnapjában – az egységes magyar nemzet megszilárdulásának és fennmaradásának egyik legalapvetőbb mérföldkövét ünnepeljük. Büszkék lehetünk mindannyian arra, hogy egy olyan hazát mondhatunk otthonunknak, ahol annyi keserűség, megpróbáltatás ellenére mégis fennmaradtunk már több mint ezer éve.
Mi lehet a titkunk? Történelmi tanulmányainkat felidézve jól tudhatjuk, kezdetekben a környékünkön már régóta letelepedett népeket meglepetésként érte az a harcmodor, amelyet a pusztákon edződött magyar törzsek hoztak magukkal. A 900-as évek elején születhetett modenai himnuszban ekként fogalmazódott meg a fohász: „védj meg minket a magyarok nyilaitól.” Hosszú évtizedekig nem találták ugyanis a nyugati lovagi hadseregek a magyar könnyűlovasság fergeteges rohamainak ellenszerét.
Egyszer azonban ennek az időszaknak is vége szakadt. Világossá vált, hogy vagy tudomásul vesszük milyen környezetben élünk, vagy a teljes felmorzsolódás és megsemmisülés vár ránk. Géza és fia, István akkor felismerték a döntés fontosságát, megtalálták azt az utat, mellyel egy szilárd talapzaton nyugvó állam alapjait lerakhatják. Az emberek többsége csupán azt látta, hogy hatalmas áldozatokat követelnek tőlük, hogy meg kell változtatni addigi életüket, fel kell adniuk addigi életformájukat. A sikerhez épp ezért erőskezű, meghatározó vezérre volt szükség, aki nemcsak felismerte az elkerülhetetlen lépéseket, de volt ereje végig is vinni azokat. István sikere azonban nemcsak a következetesen alkalmazott erőben rejlik, hanem elsősorban a hitelességében, az erkölcsi feddhetetlenségében. A művelt, több nyelvet beszélő király ugyanis nemcsak beszélt a keresztény hitről, de gyakorolta is azt, ő maga élen járt, olyan életet élt, mint amilyet megkövetelt másoktól, így morális alapja is volt arra, hogy áldozatokat kérjen magyarjaitól.
Tisztelt Ünneplők!
Szent István királyunk feladata nem az volt, hogy új nemzetet hozzon létre – ezt az ősök már előtte megtették.
Nem az volt a feladata, hogy új hazát találjon – ezt a feladatot nagyapái már elvégezték.
Neki otthont kellett teremtenie a megtalált hazából, egy olyan otthont, amely kellőképpen biztos, és véd a külső és belső ellenség ellen, amely nemcsak a túléléshez, hanem az építkezéshez, a gyarapodáshoz szükséges feltételeket is biztosítja.
Az általa létrehozott állam több mint ezer éve szilárdnak bizonyult ahhoz, hogy nemzetünk részévé tegye mindazokat, akik nemcsak bebocsátást kértek országunkba, hanem hajlandóak is voltak megdolgozni saját boldogulásukért, boldogságukért, s ezzel választott hazájuk előmeneteléért, vagy – ha a sors úgy hozta – védelméért. Szent István gondosan ügyelt arra is, hogy a magyarság érdekei, szokásai és hagyományai ne sérüljenek. Fegyverrel verte el határainktól a hódítókat, bárhonnan érkeztek is, és bár – szinte egész Európával kereskedett – sosem lett senkinek a hűbérese.
Egyik kezében kard, másik kezében a kereszt, mint szövetségesek jelentek meg hazánk, a magyarság fennmaradása érdekében.
Szent István valódi keresztény uralkodó volt. Bár vaskövetkezetességgel hajtotta végre a reformjait, nem kegyetlenkedett öncélúan, és nem akart mindenkit a sárba tiporni. Nem ingadozott, nem táncolt kelet és nyugat között, nem beszélt kétféleképpen itthon és az európai udvarokban, hanem határozottan, őszintén, belső meggyőződésből vállalta a döntéseit, s azok minden következményét.
Első királyunk nem félt a változástól, kiépítette a közigazgatás rendszerét, lerakta az igazságszolgáltatás alapjait, az ő idejében fogalmazták meg és írták le az első magyar törvényeket, ekkor indult meg az önálló magyar pénzverés csakúgy, mint az uralkodói akaratot írásba foglaló oklevelek kiállításának gyakorlata. István vezette be a megyerendszert, szervezte meg a magyar egyházat, püspökségeket és monostorokat alapítva, miközben figyelme a falusi templomok építésének szorgalmazására és a felszerelésükről való gondoskodásra is kiterjedt.
Intézkedései rendkívül időtállónak bizonyultak, egy olyan erős közép-hatalom jött létre általa a Kárpát-medencében, amely egészen Mohácsig dacolt minden keletről és nyugatról érkező támadással.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Szent István Európában végleg gyökeret eresztett népet, írott törvények alapján működő jelentős királyságot, és erős keresztény bástyát hagyott örökül utódaira. Az ő műve volt a kezdet, hisz uralkodása óta több mint ezer év telt el, a magyarság fennmaradáshoz azonban arra is szükség volt, hogy utódai hűségesek legyenek a hagyatékához, ősi és keresztény hagyományaihoz, a szent koronához és a hazához.
Ne feledjük, Közép-, és kelet-Európában szinte az egyetlen ország vagyunk, amely képes volt a több mint ezer éven át folyamatosan megőrizni államiságát, még akkor is, amikor a tatár, török dúlta az országot, Habsburg sanyargatta, a náci, vagy a szovjet tankok szállták meg, amikor ember- és istenellenes eszméket, különböző izmusokat akartak idegen földről idegen ideológiák és nagyhatalmak ránk kényszeríteni. Kicsiny hazánk Európa, a kereszténység védőbástyája nemcsak a régmúltban, hanem a jelenben is.
A magyarok a Szent István által kijelölt úton maradva hitet tettek hagyományaik mellett a legnehezebb időkben is, megőrizve a keresztény értékeket képesek voltunk a legnehezebb helyzetből is talpra állni, felemelkedni, s így lehetünk ma is sikeres, mások számára útmutatást adó nemzet. A hit, a remény és az egymásért való kiállás egyben tartották hazánkat, ezzel biztosítva egységét, és azt, hogy ma is van szülőföldünk. De jól láthatjuk, visszalapozva történelmünkben, ha kicsit is elfordultunk a szentistváni örökségtől, veszélybe kerültünk.
Mi jól tudjuk, a haza egy olyan érték, amely semmivel sem pótolható és a hazaszeretet felett sosem jár el az idő.
Márai Sándor ekként vélekedett:
„A haza nem csak föld és hegy, a halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban. Ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is…”
Szent István több mint ezer éve olyan államot hozott létre, amely képes kiállni a nemzetért. Mi ezeket az alapokat szeretnénk megőrizni és továbbadni az eljövendő nemzedékek számára, hiszen csak így maradhat fenn a magyar nemzet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Illyés Gyula leszögezi: „ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek túl.” Vallom, a csodán túl azonban másra is szükség van, szerencse és véletlen önmagában nem létezik, a sikert nem adják ingyen, az nem csupán szerencse kérdése, azért nap mint nap meg kell dolgozni, helyes döntésekkel és kitartó munkával, becsülettel téve a dolgunkat.
Szent István életműve azt üzeni nekünk, mai magyaroknak, hogy mindennapi életünknek a keresztény értékek vezérfonalán kell haladnia! Vitathatatlan tény, hogy a keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, Európa védőbástyájává váljon, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat.
Szent István fiához, Imre herceghez írt Intelmei között jó néhány van, ami örök érvényű útmutatás, ilyen a béke, alázat, szelídség, türelem, bölcsesség, de mindenekelőtt a keresztény hit megőrzése, ugyanakkor arra is figyelmeztette fiát, hogy „a hit tettek nélkül meghal”.
|
Igen! Nekünk nap mint nap tennünk kell azért, hogy fennmaradjunk, hogy ne térjünk le a szent istváni útról! Különösen fontos ez manapság, amikor jól láthatjuk, a régen oly büszke népek hátat fordítva a keresztény értékeknek, hogyan vesztik el a rájuk jellemző egyediségüket, miközben behódolnak a nyitott társadalom eszméjének, mely felesleges dologként tekint a közösségekre, a nemzetekre, a családra.
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”- tanácsolja Széchenyi István.
Úgy vélem, tartozva több mint ezer éves örökségünknek, ki kell állnunk az örökül kapott értékeink mellett, meg kell őrizni szabadságunkat, magyarságunkat. „ A hagyományok nem betegek, akik ápolásra szorulnak, hanem szerintem sokkal inkább arra vágynak, hogy bennük és általuk éljük meg a világot- vélekedett szávai Attila.”Komlóiként elmondhatjuk, városunkban egyre többen tesznek azért, hogy nemzeti örökségünket továbbadják, nemzeti identitásunk fennmaradjon. Köszönet oktatóinknak, a helyi csoportoknak, s azoknak a családi háttereknek, amelyek nélkül nem lehetne eredményes az értékőrző a munka. Legutóbbi élményemet megosztva Önökkel igazán jó érzés volt magyarnak és komlóinak lenni idén a neckartenzlingeni ünnepen, ahol fiatal néptáncosaink nagy sikerrel mutatták meg, milyen az, ha a hagyományok bennünk élnek. Ezek a pillanatok azok, amikor ki lehet mondani, nincs veszve minden, van remény, a magyarság nincs elveszve.
Jól tudom, nem vagyunk egyformák, lehet azonban eltérő az értékrendünk, lehet eltérő a meggyőződésünk, lehet különböző a hitünk, a mi hazánk Magyarország, melynek fennmaradása közös ügyünk! Isten éltessen hát Magyarország! Wass Albert útmutatásával kívánok mindannyiuknak áldott ünnepet! „ Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Hajrá Magyarország! Hajrá Komló!