A komlói Pöndöly Egyesület a pécsi Mecsek Táncegyüttessel egyedülálló kezdeményezésbe fogott: a baranyai magyar tánchagyományok kutatásának és tanításának kívánt újabb lendületet adni. Az NKA pályázati támogatásával konferenciát és továbbképzés-sorozatot szerveztek.
Baranya magyarságának tánchagyománya állt a középpontjában annak a szakmai tanácskozásnak, amelyet október 14-én rendezetek Hosszúhetényben. A tánckutatás „veteránjai” (Andrásfalvy Bertalan professor emeritus, dr. Felföldi László), majd Varga Sándor táncfolklorista, Begovácz Rózsa JPM Néprajzi Osztályának vezetője beszámoltak saját tapasztalataikról. Őket a fiatal kutatók, táncpedagógusok, népzenészek előadásai követték: Kirch Zoltán Magyaregeregy, Hosszúhetény és az Ormánság táncairól, Deáky Péter a magyaregeregyi és hosszúhetény rezes hagyományokról, Radó Tihamér a hosszúhetényi viseletekről, Kurucz Ildikó a Drávaszög sajátos női viseleteiről, Kiss Gábor a horvátországi magyar fiatalok körében végzett kutatásairól, Németh Csilla a magyaregregyi lakodalmas színpadi életre keltéséről tartott rövid ismertetőt.
Kiss Alfréd Tar István, még ma is élő (!) ormánsági cimbalmos játékát és zenei stílusát elemezte. Balogh János „A baranyai néptánckutatás forrásai – Kéziratos és filmes gyűjtések annotált jegyzéke” címmel frissen megjelent kötetét mutatta be. Gálber Attila bemutatta, hogy az elmúlt években színpadra állított műsoraiba hogyan építette be a baranyai hagyományokat. Bánfi Rita a rövidesen megjelenő könyvét ismertette, mely a baranyai magyar gyermekjátékok hagyományát összegzi több mint ezer példával, amely remélhetőleg sok pedagógusnak nyújt segítséget a jövőben.
Az eseményen elhangzó tizennégy előadás bebizonyította: a „terep” bőségben szolgáltatja a megismerni valót, a táncos örökség vizsgálói pedig jó nyomon járnak. A konferencián kirajzolódott a megye gazdag tánchagyománya.
Másnap már a tánc vette át a főszerepet: a hosszúhetényi Nemes János ÁMK-ban kétnapos oktatás zajlott, ahol előbb Kelet-Baranya (Szebény, Dunaszekcső és Dunafalva), majd Hosszúhetény tánchagyományát ismerték meg a résztvevők. A táncosok és táncpedagógusok továbbképzése novemberben folytatódott: 12-13-án, Pécsett Magyaregregy, Ócsárd és Birján táncai kerültek terítékre, az ősz utolsó hétvégéjén, a komlói Közösségek Házában pedig a délszláv háborúban megviselt szlavóniai magyar falvak, illetve az Ormánság vidékének hagyománya szerepel a programban.
A táncokat Kirch Zoltán és Német Csilla, Molnár Péter és Kurucz Réka, valamint Vass Oszkár és Papp Viktória néptáncpedagógusok, etnográfusok tanították.
Az elméleti-tudományos eredményekre épülő, három hétvégén, hat napon át tartó oktatások – reményeink szerint – a megye táncos közösségeinek mindennapjaira is kifejtették termékenyítő hatásukat. Ha pedig a konferencia és az oktatássorozat hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyar tánchagyomány mélyebb gyökeret eresszen a hagyományőrző és népművészeti közösségekben, s további lendületet adjon a kutatások folytatásához, akkor elmondhatjuk: a „Sokszínű Baranya” program betöltötte szerepét, és választ adott azokra a kérdésekre, amelyek életre hívták. Legalábbis egyelőre – a folytatásnak feltétlenül jönnie kell…