Az államalapítás és az új kenyér ünnepén, a 48-as téren Polics József polgármester osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel.
-HIRDETÉS-
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Köszöntöm Önöket Magyarország egyik legszebb ünnepén. Belegondoltak már abba, milyen fontos nap a létünket jelentő születésnap? Nincs ez másképp az államok életében sem.
Ma hazánk születésére, államalapításunkra emlékezünk. Az ünnep kiváló alkalom arra, hogy felidézzük a több mint ezer éves történelmünk egyik meghatározó pillanatát.
Augusztus 20-a szorosan összekapcsolódik első királyunkkal, aki bölcs uralkodóként felismerte, mit kell tennie annak érdekében, hogy a vándorló magyarság szabadságát megőrizve otthonra leljen a Kárpátok ölelésében. A nemzet érdekét szem előtt tartva képes volt a nyugati eszméket és intézményeket úgy átültetni magyar talajba, hogy a régiből csak azt pusztította el, ami korhadt volt és már-már összeomlással fenyegetett. A magyar élet ősi formáit bölcsen megkímélte és képes volt magyar szellemet vinni az új intézményekbe is.
Prohászka Ottokár püspök ekként vélekedett ünnepünkről: „Szent István király napja az ébredő és élni akaró magyarok ünnepe. Melyen hozzá felnézünk kérdőleg, azután pedig leszegezzük szemünket a földre….megértőleg.
Kérdőleg tekintünk föl, hogy megtudjuk, mit akar István király, s mikor a földre esik tekintetünk, akkor megtudjuk, hogy azt akarja, hogy ez a haza bitang jószággá ne váljék, hanem hogy népéé maradjon, akarja, hogy az ezeréves ország dirib-darabra ne töredezzék, hanem egész s magyar legyen ezentúl is.”
Mi mást akarhatnánk mi, magyarok manapság? Hazát, mely a miénk, sokszínűségével, csodás természeti adottságaival. Hazát, melynek sorsáról, jelenéről és ezáltal jövőjéről is mi döntünk.
Az eltelt idő sok-sok pillanata igazolta, a magyarság fennmaradásának záloga a Szent István-i örökség megőrzése, az államalapító királyunk által kijelölt út követése.
Aki képes erről letérni, aki képes a magyar nemzet érdekei helyett idegen hatalmakat szolgálni, az létünkkel fordul szembe.
Történelmünk során elődeink a legnehezebb időszakokban a behódolás, illetve a nemzeti identitásunk megőrzése között választhattak. Az előttünk álló nemzedékek képesek voltak megvédeni hazájukat. Jó választásukat igazolja, hogy ma egy szabad és független országban élhetünk. Egy olyan országban, mely annak idején keresztény államként született, saját identitással, saját törvényekkel, s a bölcs döntéseknek köszönhetően máig megőrizte Szent István Magyarországát.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Jól tudjuk, s nap mint nap meg is tapasztalhatjuk a kihívások ma sem kímélnek bennünket. Mi azonban – elődeinkhez méltón – nem adhatjuk fel! Ahogy annak idején államalapító királyunknak és forradalmaink hőseinek nekünk is tennünk kell azért, hogy megőrizhessük a szabadságot. A szabadságot, melyet sohasem kaptunk ajándékba, azért keményen meg kellett küzdenünk. Más-más eszközökkel, más-más erőkkel szemben. A magyarság – erejének, hitének és a kemény munkának köszönhetően – oly sok próbatételt túlélt már. Veszteségeink, történelmünk vérzivataros századai ellenére is talpon maradtunk, s úgy váltunk ízig-vérig európaivá, hogy közben megőriztük magyar sajátosságainkat, szabadságunkat.
Most, amikor a bizonytalankodó, vezető szerepét elvesztő Európa a helyét keresi, nekünk ismét erősnek és kitartónak kell lennünk.
Nem hagyhatjuk, hogy félrevezessenek bennünket! Tudnunk kell, ha engedünk a csábításnak, ha sodródunk az árral, ha a könnyebb utat választjuk – magunk segítjük elő, hogy a több mint ezer éve otthont és biztonságot nyújtó alapokat lerombolják. Így válhatunk idegen erők játékszerévé, kiszolgáltatottá, elesetté.
Ne higgyünk a hamisságoknak! A könnyű út a vesztünket jelenti. Vállaljuk a küzdelmet, álljunk ki alapértékeinkért, a kereszténységért, a nemzeti identitásért.
E kicsiny nép oly sokszor megmutatta már erejét a nagyhatalmaknak, képesek voltunk megvédeni a kereszténységet, megállítani a hódítókat. De vitathatatlan, akkor és csakis akkor voltunk erősek, ha összefogtunk. Ha a méltán híres magyar tehetséget nem egymás ellen, hanem egymásért, a nemzet felemelkedéséért használtuk.
Aki nyitott szemmel jár a világban, jól láthatja válságok, háborúk, értelmetlen pusztítások árnyékolják be mindennapjainkat. A körülöttünk zajló események arra kell, hogy sarkaljanak bennünket, hogy még erősebben kapaszkodjunk a létünket adó gyökerekbe! Ne térjünk le az államalapító királyunk által kijelölt, az idők próbáját kiálló útról! Merjünk magyarnak lenni! Így maradhatunk csak meg!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha csak városunkból indulok ki, 25 évvel ezelőtt hányan érezhették a kilátástalanságot?
Mi, komlóiak azonban nem hagytuk el hitünket. Kerestük a kitörési pontokat, az új utakat. Hittünk abban, hogy Komlónak nemcsak gazdag múltja volt, hanem reményteli jelene és biztos jövője is lesz.
Az itt élők kitartásának, találékonyságának köszönhetően várásunk nem elveszett, hanem megacélosodott.
15 évvel ezelőtt a pusztulás helyett a megmaradást, a kesergés helyett a cselekvést választottuk. Komlóiként éreztük, tudtuk mit kell tennünk. Keményen dolgoztunk. Küzdeni tudásunk és akarásunk, határozott elképzeléseink kormányzati szinten is támogatásra találtak. Ezen összefogás révén, alulról jövő kezdeményezésekkel épül és szépül városunk.
Köszönöm mindazoknak, akik hittek bennünk, akik részesei voltak mindennapi küzdelmeinknek! Van azonban bőven még tennivalónk, közös munkával, együttgondolkodással minden sikerülhet! Építsük együtt továbbra is Komlót! Legyen egy még szebb, még komfortosabb városunk!
Gróf Teleki Pál, egykori miniszterelnök gondolataival kívánok Szent István király szellemiségéhez méltó ünneplést:
„A Szent István-i állameszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának: a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. Egybeforrasztása olyan földön, amely a keletről magunkkal hozott magyar hagyományoknak természeténél fogva még ma is otthona, és amely fekvésénél fogva a keresztény egységnek első kiindulópontja Európának ezen a részén.
Ez a gondolat: nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában, amelyen kívül nincsen számodra hely: jelen, múlt és jövő magyarja. … E gondolatnak köszönhető, hogy a magyar magyarnak maradt….”
Isten éltessen Magyarország!
Boldog születésnapot!
