Polics József polgármester az 1848. március 15-i forradalom 178. évfordulója alkalmából elmondott ünnepi beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Köszöntöm Önöket a magyar szabadság ünnepén! Ma az 1848. március 15-ei forradalom és az azt követő szabadságharc hőseire emlékezünk. Azokra az ismert és ismeretlen hősökre, akik ma is példaként állnak előttünk. Ott, akkor, március idusán együtt állt ki a magyarság a szabadságért. „Legyen béke, szabadság és egyetértés”– fogalmazták meg a magyar nemzet legfőbb kívánalmát. A szív fölé helyezett, a forradalom jelképévé vált nemzeti színű kokárda összekötötte a magyarságot. Ahogy most is egybeforrasztja, legyünk bárhol a világon.
Hirdetés
Március 15-e elindított valamit. Az összefogás, a kitartás, az egymás iránt érzett felelősség, az egymás megbecsülése elérte a kitűzött célokat. Bár a szabadságharcot leverték, az mégsem bukott el. A változás megállíthatatlan volt. Ennek az időszaknak köszönhetjük nemzeti imádságunk, a magyar himnusz létrejöttét, nemzeti trikolorunk hivatalossá válását, Budapest fővárosi rangját, ekkor lett a hivatalos nyelv a latin és a német helyett a magyar. Fejlődött gazdaságunk, a feudális berendezkedés helyett a polgárosodás útjára léptünk.
Nemcsak a természet, hanem hazánk is újjászületett.
Azon a tavaszon egész Európa forradalmi lázban égett: a nemzetek az önkényuralmi elnyomás megszüntetéséért, a születési előjogok eltörléséért, a nemzeti önállóságért emelték fel szavukat.
A magyar nép sem akart mást: egy szabad országot, ami a nemzeté.
Jól tudjuk, a kor vezető politikai személyiségei nem értettek mindenben egyet. Gróf Széchenyi István óvatos, Béccsel kiegyező reformokat, Kossuth Lajos gyorsabb, nemzeti alapú, radikálisabb átalakulást akart. A márciusi események láttán azonban Széchényi – félretéve a véleménykülönbségeket – ekként vélekedett: „Mit lehet tenni: Batthyány Lajost és Kossuthot kell támogatni. Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek, minden becsvágynak.”
Ők képesek voltak a legnehezebb pillanatban, a nemzet érdekében félretenni egyéni sérelmeiket, nézeteltéréseiket és összefogtak, mert tudták csakis így lehet elérni eredményeket. A megosztottság, a belső acsarkodás az elnyomók malmára hatja a vizet.
Tisztában voltak azzal, nemcsak mindennapjaikra, hanem a nemzet sorsának alakulására is kihat az, hogy képesek-e egységesen fellépni az elnyomókkal szemben.
Tisztelt Ünneplők!
Nekünk, magyaroknak sosem hullott ölünkbe a szabadság, azért meg kellett küzdenünk. Ma egy szabad országban élhetünk. De tudjuk-e értékelni szabadságunkat? Tisztában vagyunk-e azzal, milyen sérülékeny kincs is a szabadság?
Ma a veszélyek világában élünk. Forrong a világ. A szomszédunkban dúl a háború. Az ellenőrizetlen migránsáradat eredményeként Nyugat-Európa átalakult.
A közelmúltban megtapasztalhattuk, ha nem is fegyverrel, de gazdasági, politikai síkon bennünket is érnek támadások. Ma van csak igazán nagy szükségünk arra, hogy megőrizzük függetlenségünket!
Ma sem adhatunk más választ arra a kérdésre: Mit kíván a magyar nemzet?”
Nincs aktuálisabb és jobb válasz, mint 1848-ban: legyen béke, szabadság és egyetértés. Ezek azok a keretek, amelyek nélkülözhetetlenek fennmaradásunkhoz és megmaradásunkhoz.
Legyen mértékadó számunkra a haza bölcse, Deák Ferenc iránymutató gondolata: „Tegyen ki-ki azon helyen, hova sorsa állította, mindent, a mit tehet a hazáért, melléktekintetek, önérdek, hiúság és lappangó vagy nyilvános gyűlölet nélkül.”
Meg kell tennünk mindent a békéért, a szabadságért és az egyetértésért. Még akkor is, ha ez a küzdelem sok esetben fáradságosnak, olykor emberfelettinek is tűnik, mert mi soha nem adhatjuk fel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kossuth Lajos ekként vélekedett: „A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”
Tegyük fel magunknak a kérdést: akarjuk-e mi magunk alakítani jövőnket?
Ha a kérdésre igen a válaszunk, akkor képesnek kell lennünk megvívni a saját életünk és közvetlen környezetünk csatáit. Ehhez tisztán kell látnunk, mit is akarunk.
Mit is jelent ma a szabadság: ha biztonságban tudhatjuk az otthonunkat, a családunkat, ha van jövőképünk, terveink, munkánk, ha nem kell attól félnünk, hogy egy élet munkája akár egy pillanat alatt az enyészeté lehet.
Ugyan egyre kevesebben vannak közöttünk a második nagy világégés tanúi, de a modern kor telekommunikációs eszközeinek köszönhetően mi magunk követhetjük nyomon a világban történteket.
Nem feledhetjük, a békétlenség, a gyűlölet káoszt, rendezetlenséget, megosztást teremt. Történelmünk során már oly sokszor megtapasztalhattuk, ha az összefogás helyett a megosztottságot választjuk, vesztünk.
Mi, a veszélyek időszakában nem lehetünk vesztes nemzet. Nem kockáztathatjuk gyermekeink, unokáink biztonságát, jövőjét, elért eredményeinket. Mi, komlóiak szerencsés helyen lakunk, de kérdezzük meg az alföldieket, milyen veszélyeket hordoz magában, ha árad a Tisza…..
Nincs elvesztegetni való időnk. Ma nincs helye a kísérletezésnek.
Vezessen bennünket az őseink öröksége, akik oly sokszor megmutatták már, bennünket nem lehet megtörni, nem lehet eltiporni. Mi nem félünk! Most is mutassuk meg a helyes utat Európa számára. Ahogy annak idején a kereszténység védőbástyái voltunk, legyünk most a béke őrei. Ne adjuk fel szuverenitásunkat, mert csak így teljesíthetjük azt, amit már a Nemzeti dalban Petőfi is megírt: „Rabok tovább nem leszünk!”.
Jól látható, a kitartó munka, erőfeszítéseink meghozzák az eredményt. A kokárdákkal egybeforrasztott magyarság megkerülhetetlen erőt képvisel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Idén áprilisban a jövőnket meghatározó választás előtt állunk.
Választhatjuk: a rendet vagy a káoszt,
a biztonságot vagy a bizonytalanságot,
a nemzeti szuverenitást vagy az önrendelkezés feladását,
a szabadságot vagy az alávetettséget.
„A népeknek természet szerint való jussa van a szabadsághoz, éppen úgy, mint a halnak a vízhez, a madárnak a levegőéghez.”– vallotta Arany János.
Nekünk, 1848/49, 1956 örököseinek kötelességünk megvédenünk magyar szabadságunkat, mert csakis így lehetünk méltók hős elődeinkhez.
A Fidesz már bizonyított, képes volt ellenállni, a szabadságért kiállni. Képes volt a magyar érdekeket megóvni, a nemzetet megvédeni. Csakis a rend, az összefogás képes megőrizni az elmúlt évek vívmányait, megvédeni biztonságunkat, függetlenségünket.
Wass Albert figyelemfelhívó, március 15-re írt gondolataival kívánok a márciusi ifjak szellemiségéhez méltó emlékezést: „Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.
Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban.
De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Hajrá Magyarország! Hajrá Komló!
