Augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársaság elnöke Páll Lajosnak, a Komló Városi Művelődési Központ nyugalmazott igazgatójának, Komló város és térsége lakóinak közművelődése, oktatása érdekében végzett több évtizedes sokoldalú vezetői, közéleti, helytörténeti kutatói munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. Az elismerést Hiller István kulturális miniszter adta át Budapesten.
Ugyancsak augusztus 20-a alkalmából, munkássága elismeréseként Szűcs István a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette át.
Páll Lajos a gesztenyési általános iskolában kezdte komlói pályáját, melynek sok-sok – egyre magasabb beosztással járó – állomása volt, mígnem 1994-ben nyugdíjba vonult. Ám a jól megérdemelt pihenés helyett ő továbbra is a munkát választotta. Nyugdíjasként kapott megbízást a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ vezetésére, annak felsorolása pedig igen hosszan tartana, hány civil szervezet létrehozásánál bábáskodott, hánynak volt alapító tagja és mennyinek az elnöke, tiszteletbeli elnöke ma is.
De 75 évesen is „hajtja a vére”. Dolgozik a kertben, a szőlőben – a fizikai munka pihentet, mondja -, miközben állandóan kutat, gyűjt, szervez, intéz, szóval alkot. Ennek az alkotómunkának a gyümölcsei az elmúlt években sorra megjelent könyvei, valamint a napokban elkészült CD, mely az idén 100 éves komlói fúvószene 1959 és 1964 közti fél évtizedét idézi fel.
Szűcs István 25 évesen, friss geológus-mérnöki diplomával a zsebében érkezett Komlóra, az „ígéret földjére”. Közel másfél évtizedet töltött el az első munkahelyén Béta-aknán, majd az 1970-es évek elején Zobákra került, ahol üzemvezető-helyettes volt. Aztán egy nagy váltás következett: a bánya helyett a Carbon Könnyűipari Vállalat lett a munkahelye, melyet csaknem húsz éven át irányított. A Carbontól – melynek termékei a ’80-as évektől 4 világrész 37 országában voltak ismertek, s mely számos rangos elismerést kapott -, vezérigazgatóként vonult nyugállományba.
Szűcs István azonban nyugdíjasként is részt vállalt a város, a megye, a régió életében. Korábbi kapcsolatait, szervezőkészségét, széleskörű ismereteit felhasználva író-olvasó és színésztalálkozókat szervezett, dolgozott újságíróként a helyi lapban és a kamarai kiadványokban, utóbb pedig könyv írására is vállalkozott. „Pernyét fújnak a szelek” című önéletrajzi művében változatos életútjának legfontosabb állomásait írta meg.