Még az óévben született kormányhatározat a vájárszakma feltámasztásáról. Ahogy mondani szokás, az oktatási szakemberek térfelén pattog a labda a vájárképzés beindítása terén. Kovács Balázs, a komlói szakiskola, az egykori vájáriskola mostani igazgatója válaszolt kérdéseinkre.
– Miről szólt a felkérés?
– Arról, hogy teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy ezt a szép szakmát feléleszthessük, és újból oktathassuk. A bányabezárással párhuzamosan a képzés is leépült, sőt odáig jutottunk, hogy az országos képzési jegyzékből is kivonták vájárképzést. A mi feladatunk az volt, hogy összeállítsunk egy régi, új szakmához szükséges dokumentumot. Ezt a megfelelő szerveknek bemutassuk, ezzel megteremtve a feltételeit, hogy akár a következő évtől itt vagy az ország más területén a vájárképzés beindulhasson.
– Hol tart most ez a folyamat?
– A szakma- és vizsgakövetelmények összeállításával végeztünk. A szakértőkkel és a kamara munkatársaival egyeztetjük, s ha minden jól alakul, akkor már csak a modulok tartalmi elemeit kell megszerkeszteni, s ha az is lezajlik, akkor meg lesz a lehetőség arra, hogy a vájár, illetve külszíni bányász szakmákban oktatás folyjon iskolánkban.
– Kik vettek részt az anyag összeállításában?
– Hivatalosan az állam feladata lenne ezeket a dokumentumokat előteremteni, az állam tovább passzolta a labdát az iparkamarának, az iparkamara próbált szakértőket bevonni, innen pedig hozzánk került a felkérés. Az iskola régi oktatóinak bevonásával alakítottunk egy csapatot, és a még létező szakmáknak a vizsgakövetelményeiből, azok aktualizálásával, az igazgatóhelyettessel és gyakorlatioktatás-vezetővel közösen állítottuk össze az anyagot.
– Lehet vájárképzés bánya nélkül?
– A leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem, hogy miként lehet oktatni vájárokat bánya nélkül. A vájárképzésben valóban akadály, hogy a Mecsekben mélyművelésű bánya nincs. Igaz, s ezért nagy valószínűséggel a külszíni bányász lenne az a szak, amelyik területen leghamarabb tudnánk végzettséghez juttatni diákokat. Az országban sehol nem képeznek ilyeneket, külszíni bánya pedig viszonylag sok van az országban, ahol komolyan küzdenek azért, hogy megfelelő végzettségű embereket nem tudjanak felvenni. Ígéretet kaptunk ugyanakkor, hogy amennyiben a külszíni bánya megnyit, ott könnyen megoldható lenne ezeknek vájártanulók oktatása is.
A képzés felépítése során szem előtt tartottuk, hogy a tantárgyak egymásra épülésénél – a vájár szakmának a sokrétűségéből adódóan – a képzés első időszakára a gépészeti, gépkezelési, geológiai, az ács szakmához kapcsolódó tudást kelljen megszerezni, amelyhez intézményünknek megvannak a műhelyei, szakemberei. Amennyiben lehetőség nyílik mélyművelésű bányában gyakorlathoz juttatni a diákokat, akkor mi az elméleti tudást itt az iskolában megadjuk hozzá. Az iparkamarától ígéretet kaptunk, hogy országos szinten segítenek kampányt indítani, hogy megmentsük a szakmát. Hiszen ha még várunk 5-10 évet a szakma ki fog halni, s ha bárhol Magyarországon újranyitnának egy bányát, nem lesz, aki dolgozzon.
– Hozzávetőlegesen hány főt tudnának felvenni?
A kormányrendelet szerint korlátlan beiskolázásra van lehetőség. Ha optimálisan gondolkodunk, akkor egy szakmacsoportban 8-10-12 főben gondolkodhatunk, nagyobbat álmodni addig, amíg nincs külszíni- vagy mélyművelésű bánya a környéken, nem lenne reális.