A hagyományoknak megfelelően a Komlói Napok és Bányásznap keretében a bányász-emlékműnél, hajtott fejet a város lakossága a hősi halált halt bányászok emléke előtt. Az emlékfalon 321 – szén- és kőbányász, aknamélyítő, bányamentő neve olvasható, akik kőzetomlás, sújtólégrobbanás, gázkitörés, bányatűz okozta üzemi balesetben és a társaik mentése során vesztették életüket.
A Himnusz hangjait követően Kőszegi Ernő, a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet vezetője mondott ünnepi beszédet. A szónok felidézte egy munkanap történéseit, az 1985-ös bányásznapi ünnepséget, a biztos jövővel kecsegtető Liász-programot, a bányamentők életéről.
„Látjuk a márványtáblába vésett neveket, s tudjuk, egy olyan küzdelem hősei voltak, amikor ember harcolt a természettel, mely áldozatokat is követelt” – mondta, majd így folytatta: kegyelettel emlékezve halottainkra, emelt fővel fogalmazhatunk, életüknek értelme volt, értünk és családjukért haltak hősi halált.
Kőszegi Ernő beszédében megfogalmazta a jelen feladatát: legyünk büszkék küldetésünkre, bányász szakmakultúrára, a bányásztársadalom alkotta közösségre. Egy olyan közösségre, mely a mai napig emlékezetében tartja és tiszteli eltávozott társait. Hiszen a kőszénbányászat története a múltunk, jelene az emlékezés, az együttgondolkodás pedig a jövő biztosítéka.
A megemlékező gondolatokat követően a város és a járás vezetői, külföldi testvérvárosok és hazai testvértelepülések képviselői, városi szervezetek és nem utolsó sorban a hősi halált halt bányászok hozzátartozói, egykori munkatársak rótták le kegyeletüket az emlékfalnál.
Az ünnepség a bányászhimnusz hangjaival záródott.