A Nyelvi Előkészítő Képzés (röviden NYEK) 2004-ben indult angol nyelvből, majd néhány év múlva a német nyelv is választható lett tagozatként.
A képzés célja, hogy a gimnáziumban eltöltött öt év során az adott nyelvből minél többen emelt szinten érettségizzenek, minimum közép – és jó esetben felsőfokú nyelvvizsgát szerezzenek. (Elvárás is osztályonként a 75-80%-os nyelvvizsga-bizonyítvány arány.)
Ennek teljesítéséhez nyújtunk segítséget az intenzív nyelvtanulással: az első évben pl. heti 15 órában tanulják a diákok a választott első idegen nyelvet, és párhuzamosan elkezdik a második nyelvet is először heti 3, majd 4, 10. évfolyamon pedig már 5 órában.
Kezdettől fogva nagyon népszerű a képzés, hiszen az idegen nyelvek magas szintű elsajátítása a legfontosabb célok között van. Ma különösen így van ez, hiszen 2020-tól csak a középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkező tanulók kezdhetnek főiskolai vagy egyetemi tanulmányokat.
Második cikkünkben volt „nyekesek” emlékeznek vissza gimnáziumi éveikre.
Továbbra is várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik még szívesen írnának emlékeikről.
Tóth Bálint (2006-2011):
2006-tól 2011-ig voltam a Nagy László Gimnázium nyelvi előkészítő osztályának tanulója, és így, csaknem tíz év távlatából visszatekintve, azt kell, hogy mondjam, a legjobb döntés volt.
Olyan élményekkel gazdagodtam, melyekre valószínűleg még harminc év múlva is szívesen emlékszek majd vissza. Azok, akik velem voltak ez alatt az 5 év alatt, biztosan tudják, mire gondolok, ha a híres váraljai és balatoni osztálykirándulásokat emlegetem (improvizált népdaléneklés a hangosbeszélőn, a tó réme, hagymakarika-jeggyűrű), de a Zengő-túrák, Nagy László Napok (mindez Doszpod tanár úrral), és az órák közti beszélgetések a folyosón, de a különféle „csínytevések” is épp olyan sarkalatos részét képezték az itt töltött éveknek.
Természettől fogva adott dolog ugyanis (Ki is merné ezt pont egy gimnáziumban vitatni?), hogy a szervezett, keretek közé szorított programoknál mindig emlékezetesebb, érdekesebb az, ami spontán, a szabályos keretek figyelmen kívül hagyásával történik. Elég a régi, kedves kökönyösi épületben a földszinti ablakon kiszökésre/belógásra (attól függően, hogy a delikvens parizeres szendvicsre vágyott a szemközti boltból, vagy egyszerűen elkésett) gondolnunk, vagy felidéznünk a Mecsekben járt utat járatlanért elhagyó, majd sötétedés után megkerülő osztálytársainkat.
Az egyes élményeknél, mémmé vált aranyköpéseknél is fontosabb azonban az a hihetetlen emberség, amivel tanáraink viszonyultak hozzánk, és amivel próbálták mindvégig meglátni a diákok mögött az embert, és ennek megfelelően megoldást találni minden kisebb, nagyobb egyéni problémára, élethelyzetre.
Akárhová is vezessen az élet, mindig meleg szívvel, hálával fogok gondolni az itt töltött évekre, kedves volt tanáraimra, és bizonyos vagyok benne, hogy a gimnázium jelenlegi és jövőbeni diákjai is így vannak, így lesznek majd ezzel.
Csertán Csenge (2011-2016):
Miért
éppen a NYEK?
Egészen a középiskola kezdetéig egyetlen nyelvet tanultam, a németet. A Tompa
utcai óvodában kezdtem aranyos kis dalokkal, majd a Felsőszilvási Általános
Iskolában kezdtem el komolyabb szinten tanulni ezt a nyelvet.
Amikor középiskolát választottam, az lebegett a szemem előtt, hogy komlói legyen, amikor pedig szakot választottam, az számított, hogy az addigi lemaradásom az angollal bepótoljam. Tulajdonképpen ezért lett a NYEK. Abban az időben heti 15 angol óránk volt, 3 különböző tanárral, akiknek utólag is nagyon köszönöm a türelmet és a sok fáradhatatlan órát. Ezekkel a számokkal sikerült leküzdeni azt a lemaradást, amivel küzdöttem, hiszen már akkor is elengedhetetlen volt az angoltudás a világban. Ennek az évnek köszönhetően olyan nyelvtudásra tettem szert, amivel rengeteg helyen elboldogulnék, és talán az egyik legjobb döntésem volt az az egy év.
Akkoriban, az első évben csak egyetlen nyelvet tanultunk és a második évben kellett választanunk egy második nyelvet. Mi a német és a francia között választhattunk. Ösztönösen a franciát karikáztam be, azzal az elképzeléssel, hogy németet többet nem szeretnék. Ebből több konfliktusunk is lett otthon, és másnap mentem az akkori osztályfőnökömhöz, hogy lehet-e még változtatni. Egyetlen kérdést tett fel: „Te szeretnél változtatni vagy más?” A válaszomat hallva csak rávágta, hogy akkor nem, és elment. Az egész életem emiatt az egy kérdés miatt alakult így. Emiatt szerettem bele a francia nyelvbe az első órától kezdve, és emiatt tanulok most a PTE BTK francia szakán, emiatt jutottam ki többször és ismertem meg egy remek családot, akiknél lehetőségem volt élni több hónapot, és emiatt sok-sok remek dolog történt velem.
Köszönet tehát Vargha Zoltán tanár úrnak a válaszért. És külön köszönet Váczi Tímea tanárnőnek a tanórákért, a különórákért, az emelt szintű érettségire való felkészítésért és a rengeteg türelemért.
Juhász Réka (2011-2016):
Hogy mit adott nekem a gimi? Érettségit – jön a válasz a költői kérdésre. Persze, érettségit. Meg egy nyelvvizsgát, meg új ismerősöket – mi több, barátokat -, meg tapasztalatot, meg élményeket, meg kalandokat, meg jókedvet, meg derűt, meg nagyszerű tanárokat, akik nem csak tanáraim voltak, hanem sok esetben biztos támasz, és erős hátszél – titkon talán példaképek.
2011 szeptemberében kezdtem a tanulmányaimat a komlói Nagy László Gimnáziumban, és öt évig koptattam a padokat. Persze, többről szólt ez, mint egyszerű, hétköznapi padkoptatásról – még, ha sok esetben ez nem is így tűnt. A nyelvi előkészítősök erős táborát gyarapítottam, gyarapítom én is, és büszkén mesélek az iskolában eltöltött éveimről, és az ott elért eredményeimről. Mindezeket nyilvánvalóan nem csak és kizárólag magamnak köszönhetem, hanem – természetesen édesanyám mellett – az intézményben oktatóknak, és az osztálytársaknak-, évfolyamtársaknak-, iskolás barátoknak is egyaránt.
A képzésről: öt év röppent el, melyek közül az elsőben tizenöt angolórán vettünk részt minden egyes héten, informatikát öt órában, matematikát háromban, és kommunikációt, valamint testnevelés órát is. Tizenegyedikes koromra elértem azt a szintet, nem csekély mértékben köszönhetően angoltanáraimnak, hogy sikeres B2-es (azaz komplex, középfokú) nyelvvizsgát-, és előrehozott, középszintű érettségit tegyek. Emellett elkezdtük a második nyelvet is tanulni, már tizedik osztályban, valamint bekerültek az órarendekbe a szokásos tanórák is, mint, amilyen a biológia, a földrajz, az irodalom, a nyelvtan, a fizika – hogy csak néhányat említsek.
Álszentség volna azt állítani, hogy a gimnáziumi évek csak és kizárólag tanulással röppentek el, mert akkor nem is jöttek-mentek volna olyan gyorsan, csupán vánszorogtak volna, mint egy berozsdásodott fogaskerekű óra, lusta mutatói. Számtalan programon vettünk részt, melyek közül az abszolút kedvenceim az idegennyelvi est volt, a daléneklési matiné, a Nagy László napok és a könyvmolyok éjszakája – újfent csak párat kiemelve a csokornyi csodából, amit kaptam az iskolától.