70 éves lett a Kenderföld-Somági Általános Iskola.

Megható és méltó ünnepséggel emlékezett fennállásának hetvenedik évfordulójára a Kenderföld-Somági Általános Iskola. A jubileumi műsorban nemcsak dal, tánc és vers kapott helyet, hanem maga az iskola is „megszólalt”: Schillingerné Bázing Melinda intézményvezető egy különleges, első szám első személyben megírt beszédet mondott, amelyben az iskola mesélte el a saját életét – a születéstől a mai napig.

„Nem érzem magam öregnek – inkább tapasztaltnak” – hangzott el az önéletrajzként is felfogható köszöntő zárása. A történetben megelevenedett az 1954-es indulás, a Gagarin utcai új otthonba költözés, a robbanásszerű diáklétszám-növekedés, a testvériskolai kapcsolatok, az új tantermek, digitális táblák, és természetesen a rengeteg diák és pedagógus, akik életet adtak a falaknak.

Az ünnepségen Király Istvánné, a Pécsi Tankerületi Központ szakmai igazgatóhelyettese – aki maga is több mint húsz évet töltött el az iskolában igazgatóként – személyes hangvételű beszédében a pedagóguspálya felelősségére és a közösség erejére hívta fel a figyelmet: „Az iskola életében a diákokért történt minden a 70 év alatt. Ők az iskola múltja, jelene és jövője.” Hangsúlyozta, hogy bár a világ változik, a nevelés szeretete és a gyermekekre való odafigyelés örök érték marad.

Polics József, Komló város polgármestere is köszöntötte az ünneplőket, felidézve az iskola és a város közös emlékeit, kiemelve a Neckartenzingennel kialakított testvériskolai kapcsolatot is, amely generációkat köt össze. „Ez annak köszönhető, hogy itt mindig olyan pedagógusok dolgoztak, akik szívvel-lélekkel segítették a gyerekeket” – fogalmazott. A város nevében Róna Ágnes alpolgármesterrel közösen emléklapot és ajándékot is átadott az intézménynek.

Köszönetét fejezte ki Rónáné Lusztig Ágnes, a Komló Város Német Nemzetiségi Önkormányzata elnöke is egy emléklap átadásával: Komló Város Német Nemzetiségi Önkormányzata és a Komlói Német Közhasznú Egyesület szeretettel gratulál az eddigi példaértékű német nemzetiségi nyelvoktató munkához és további sikereket kíván, egyben köszönetét fejezi ki a közös célok elérésében végzett hatékony, eredményes együttműködésért.

Az ünnepi műsort követően a vendégeket állófogadásra invitálták, ahol volt lehetőség emlékeket felidézni, képeket nézegetni, régi történeteket mesélni – és egy kicsit újra diákhangulatba kerülni.

Az iskola végül így búcsúzott a közönségtől:

„Amíg van, aki becsönget, aki bejön tanulni, és amíg van, aki szívvel-lélekkel tanít, addig én itt vagyok. És boldog vagyok.”