Cserdi András, a komlói muzeális gyűjtemény korábbi igazgatója jóvoltából ma már a városunkban nem látható szobrok történetével ismerkedhetünk meg. Fotó: kozterkep.hu
„Az alábbiakban minden ideológiai, politikai indíttatástól mentesen, néhány olyan komlói szoborról szólnék, amelyek már nincsenek, vagy máshol vannak. Ezek a szobrok városunk részei voltak, ha tetszik, ha nem. Így történetük is része a városnak. „
Lenin komlói szobrának a születése
A mai Városháza téren állt V.L. Lenin szobra, az a szobor, amelyet a város lakói hajdan, napjában többször is láthattak. Az itt élők egy csoportja már nem is emlékezhet rá, hiszen 1989-ben eltávolították. Felavatásáról, elszállításáról és utóéletéről több helyen is lehet olvasni, de a születéséről nem. Nézzük meg, hogy miként született meg az alkotás!
Bontsák le a kötélpályát!
Az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején, élt még sok emberben a nagy Komló álma. Egy nagy város pedig monumentális szobrot igényelt, legalábbis a kor elvtársai szerint.
1958-59-ben merült fel az a gondolat, hogy egy nagyméretű felszabadulási emlékmű kell Komlónak. Az emlékművet a kökönyösi domboldalra, a Vájáriskola előtti térre képzelték el. A tervről a tárgyalás meg is kezdődött. [1]
1959. szeptember 15-én került sor a helyszíni szemlére, hogy a Képzőművészeti Alap eldöntse az emlékmű helyét.
A szemle során megtekintették a Vájáriskola város felöli oldalának az adottságait. Megnézték a kenderföldi kapu felett később kialakítandó park helyét, továbbá Komló főterét.
A szemléző bizottság úgy döntött, hogy egy „monumentális” emlékmű számára a legalkalmasabb terület a Vájáriskola melletti domboldal. Azt is kijelentették, hogy a monumentális emlékmű csak abban az esetben valósulhat meg, ha az ott levő drótkötélpályát megszüntetik. Megfelelőnek tartják továbbá a város főterét is, de ebben az esetben a Városi Tanácsnak le kell mondani a monumentális megoldásról.
Az Alap arra kérte a városi Tanácsot, hogy nyilatkozzon, hogy valóban lebontják-e a kötélpályát. Azt tudni kell, hogy ez a kötélpálya szállította Béta bánya szenét a szénosztályozóba.
A város meg is kezdte a tárgyalást a szénbányával. A bánya kijelentette, hogy nekik a kötélpályára szükségük van. A Tanács ezt követően 1960. január 11-én közli az Alappal, hogy az emlékmű, a kötélpálya további üzemeltetése miatt a Vájáriskolánál nem valósulhat meg.
Hol legyen és mekkora?
Közben a városi tanács az 1959. december 30-i ülésén úgy döntött, hogy az emlékmű helyett a város főterére, a Lenin térre, egy Lenin szobor kerüljön. Döntésükről értesítették a Képzőművészeti Alapot is.
Ilyen előzmények után született meg 1960. március 7-én a pályázati kiírás egy Lenin szobor tervezésére. Elsődleges elképzelés szerint a szobor 220-240 cm magasságú legyen. Az így elkészített tervek közül a két legjobb pályázó, Pátzay Pál és Marton László, részére 1960. augusztus 1-i határidővel pótpályázatot hirdettek meg. A pótpályázatra azért volt szükség, mert a zsűri egyik pályázó munkáját sem látta hibátlannak.
1960. augusztus 5-én a zsűri megtekintette a bemutatott gipsz vázlatterveket, és egyhangúan Marton László tervét fogadták el. Pátzay Pál Lenin tervét a tartalmi mondanivaló hibái miatt, valamint Lenin egyéniségének rossz megfogalmazása miatt utasították el.
1960. szeptember 20-án pályanyertes terve alapján Marton Lászlót előtervezéssel bízták meg. A jobb megfogalmazás érdekében a Lenin tér vázlatos makettjén kellett az arányos szobrot elkészíteni. Így döntenek majd a szobor további formálásának a kérdéseiről.
1960. október 8-án kötik meg Marton Lászlóval az előtervezési szerződést, és abban egy 1-1,2 méter nagyságú szobor megformálását kérik tőle.
1960. október 14-én Zöldi Emil a város tervezési megbízottja írásban jelentette be, hogy nem ért egyet azzal a határozattal, ami szerint a szobrot nem a tér fő helyére, azaz közepére helyezik el. Ha szobor nem oda kerül-írja Zöldi-, akkor mellékalak, zsánerszerepet kapna, ez pedig politikailag helytelen. Észrevételeit a zsűri elutasítja.
1960. október 13-án, majd november 3-án, azt követően december 27-én helyszíni szemlék zajlanak Komlón. Ezeknek központi kérdése a szobor helyének a meghatározása volt. A tér középpontját lényegében elvetették. Az utolsó szemlén elfogadják, hogy a szobrot a Béke szálló rizalit középtengelyében, lényegében az általunk is ismert helyén, állítják fel. A szobor magasságáról új döntés született, a szobor magasságát 280 cm-ben határozták meg. A posztamens magasságáról úgy határoztak, hogy annak mértét ki kell kísérletezni.
Zsűrizések
1961. január 19-én zsűrizték a makettet. Kalló Viktor szobrászművész volt az, aki a korábbi helyszíni szemlén is részt vett, és ismerte a helyszint. Ő ragaszkodott a 280 cm-es szobor és a 220 cm-es posztamens méretekhez. Állította, hogy a tér és az azt koszorúzó épületek méreteinek csak ez felel meg. Lux Kálmán a VÁTERV részéről azt tartotta volna helyesnek, ha Lenin alakja emberméretű lenne, és a posztamenst növelnék meg. Zöldy Emil a vitában a 230 cm-es szobormagasságot, és a 310 cm-es posztamenst tartotta helyesnek.
A makett zsűrije után 1961. február 24-én a Képzőművészeti Alap munkaelosztó bizottsága a komlói Lenin szobor megtervezésével és elkészítésével Marton Lászlót bízta meg.
1961. február 28-án a Komlói Beruházási Vállalat Igazgatója, Kiss István „véleményeltérési” nyilatkozatot juttatott el a Képzőművészeti Alaphoz. Közli, hogy a szobrot 1961. augusztus 20-án, Komló várossá nyilvánításának 10 éves évfordulói ünnepségén (?) akarják felállítani. Ennek megfélően kéri a kivitelezés meggyorsítását.
1961. május 16-án történt meg az 1:1-es agyagterv zsűrizése. A zsűri jegyzőkönyve megállapítja, hogy a szobor jó irányba fejlődött. Ugyanakkor arra kérik Marton Lászlót, hogy a medence tömegét fokozza, az orr plasztikai hatását pedig csökkentse. A posztamens tervezésével Zöldy Emilt bízták meg, aki május 27-én le is adta a tervet.
1961. június 23-án került sor az 1:1-es gipszterv bírálatára. Ezen a zsűri felszólította Martont, hogy a szobor kézfejeit egységesebben oldja meg. Lenin jobb mutatóujját és a fejét is szerkezetesebben formálja meg, a kabátszárnyak mély kivágását pedig megfelelően töltse ki. A hibák kijavítására a művész 2 hét haladékot kapott. A javítások elvégzésének ellenőrzésére Makrisz Agamemnon és dr. Ujvári Béla kapott megbízást.
A Bizottság ekkor úgy foglalt állást, hogy a művész tiszteletdíja 40 000 Ft lehet, mivel a nagyfigura sem tartalmilag, sem szerkezetileg nem érte el azt a szintet, amelyet az 1 méteres terv tartalmazott.
1961. június 27-én az Alapnál tartott Bíráló Bizottsági ülésen úgy vélik, hogy a szobor anyaga tatai mészkő legyen. Ez ellen azonban a Komlói Beruházási Vállalat tiltakozott, ugyanis ezt az anyagot nem tartották megfelelőnek.
1961. július 3-án a Komlói Beruházási Vállalat kérte a Képzőművészeti Alapot, hogy hasson oda, hogy Marton adja át nekik a gipszmodellt, mivel a művész erre nem hajlandó. Szerintük azért, mert a feladattal nem tud a határidőre megbirkózni.
1961. július 4-én a két megbízott személy megtekintette a szobrot, és megállapították, hogy a felrótt hiányosságokat a művész megoldotta. a szobor bronzba önthető.
Így nagy nehézségek után leleplezhették a szobrot 1961. augusztus 20-án. Ünnepi beszédet Trautmann Rezső, építésügyi miniszter mondott.[2]
A pénzről
Az ügy utóéletéhez tartozik, hogy Marton László nem értett egyet a döntéssel, amelyik a tiszteletdíját 40 ezer forintban határozta meg, ezért fellebbezett. 1961. augusztus 21-én ült össze a felülvizsgáló bizottság, Gádor Endre, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójával és 3 szobrászművésszel. A bizottság úgy döntött, hogy a díjat 55 000 forintra emeli fel. Ezt a határozatukat az Alappal is közölték. A határozat hátlapján, olvashatatlan aláírással a következő látható: „Tudomásul veszem. Nem értek egyet, művészi értéke nem felel meg a maximális tiszteletdíjnak. A „javítások” a mű lényeges hibáit egyáltalán nem érintették.”
Cserdi András
[1] Forrásaim korabeli jegyzőkönyvek voltak.
[2] Az avatási ünnepségről másutt is olvashatunk, így ezt nem tárgyaljuk. Szinte az ünnepélyes leleplezés pillanatában megszületett a tér és a szobor helyzetéből adódó vicc: Milyen a komlói Lenin szobor? A poén pedig az volt erre, hogy szemben áll a párttal és s*-gel a békének. A szoborral szemben ugyanis a Pártház állt, balra tőle a Tanács épülete, és mögötte Béke szálló.