Március eleje óta áll a komlói plébánia élén Dallos Tamás. A fiatal plébánost az elmúlt három hónapról, valamint az előtte álló feladatokról kérdeztük.
K.Ú.: Három hónapja lépett hivatalba itt Komlón, mennyire sikerült a beilleszkedés?
D.T: Kiváló elődök nyomába kellett lépnem, ami miatt egyfajta izgatottság is volt bennem, azonban a hívők nagyon nyitottan és szeretettel álltak hozzám. Úgy gondolom, hogy elfogadtak.
K.Ú.: Két helyen is volt már káplán, de a komlói plébánia élén ez egy újfajta szerepkör. Miben másabb a mostani?
D.T.: Elsősorban a felelősségben. A 2013-as évi pappá szentelésem utáni pár év tanuló időszak volt, míg káplánként segédkezet nyújtottam az adott plébánosoknak. Most én vagyok az, akinek az irányt kell mutatnia, valamint erkölcsi és gazdasági téren a felelősséget vállalni az itt élőkért. Az Egyházmegyei Hivatalban eltöltött két és fél évem javarészt hivatali munka volt íróasztal mögött; bár tudtam, hogy akiket segítek, azok a plébánia élén álló atyák és rajtuk keresztül a közösség, de mégis vágytam a papi élet alapvető vonására, a közvetlen kapcsolatra az emberekkel.
K.Ú.: Milyen a kapcsolata a Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskolával és a Szent Bernadett Tagóvodával?
D.T.: Ide érkezésem után az elsők között leültem beszélgetni intézményvezető és tagintézményvezető asszonyokkal. A tantestület egy online ülésén is részt vehettem. Ám személyesen csak a napokban tudtam találkozni az iskola pedagógusaival. Szent Gellért ikont – aki a pedagógusok védőszentje – helyeztek el az iskola aulájában, melyet megáldottam. Ezt követően nyílt alkalmunk a beszélgetésre. Jó kedvű, örömteli légkört tapasztaltam a pedagógusok között.
Az első találkozások sorában polgármester urat is meg kell említsem, akivel volt alkalmam személyesen is leülni beszélgetni. Általa egy átfogóbb képet kaphattam a város helyzetéről, s az itt élők életéről, szokásairól, igényeiről. Minden szinten pozitív hozzáállást tapasztalok az építő jellegű ötletekhez, felvetésekhez. Jó ilyen közegben dolgozni.
K.Ú.: Ahogy említette, viszonylag új ez a most átvett szerepkör. Milyen plébánossá szeretne válni?
D.T.: Igen! Jó plébános (nevet). Komolyra fordítva a szót a hívők többször említik Bors László atya nevét, aki sokat tett a komlói katolikus közösségért, de még a nem katolikus, vagy nem hívő lakosok is tisztelettel emlegetik fel nevét, „Laci bácsiként”. Az emberek összetartásán túl és a lelkipásztori feladatok mellett az infrastruktúra kiépítésében is jelentős szerepet vállalt. Úgy gondolom, hogy az ő örökségét bölcs cselekedet lenne tovább vinni. A szemináriumban azt tanítják, hogy legalább egy évig vigyük tovább az elődök elképzeléseit és ezalatt figyeljünk, lássunk, és igazítsuk az egyházközségben élőkhöz, a jelentkező feladatokhoz a mi elképzeléseinket.
K.Ú.: Vannak konkrét tervei is?
D.T.: Több is! Rövidebb és hosszabbtávú célokat fogalmaztam már meg. Józsi atya ötlete nyomán egy komlói férfikör életre hívásán fogok dolgozni; időszakosan összeülhetnénk egy kellemes esti beszélgetésre, ahol kifejezetten „férfi ügyekről” esne szó. Minden hívő embernek más és más igényei vannak életkorának és életállapotának megfelelően a közösségünkben és szeretném, ha mindenki megtalálná a helyét a komlói egyházközségben.
K.Ú.: Akadnak feladatok a templomon kívül is?
D.T.: A nyár közeledtével szeretném személyesen felkeresni az otthonukhoz kötött idősebb vagy beteg hívőket, hogy érezzék, bár nem tudnak jelen lenni a miséken, de hozzánk tartoznak. További régi hagyomány, hogy megszenteljük a családok házát, otthonát. Ez a népszokás vízkereszt ünnepéhez köthető hagyomány, a veszélyhelyzet miatt ezek a megkeresések is nyárra tolódtak. Itt is szeretném megjegyezni, a miserend nem változott, az elérhetőségünk ugyanaz maradt, keressenek engem bátran és bizalommal.