Az elmúlt 140 év legaszályosabb nyarán vagyunk túl, amely közvetve is hatalmas károkat okozott a komlói flórában: az örökzöldeket károsító szúfaj terjedt el a városban.
A hét dombra épült Komló legszebb természeti értékei a fákkal teletűzdelt domboldalak. Az elmúlt hetekben azonban rohamtempóban száradásnak indultak az örökzöldek és néhány lombhullató faj. Az elszáradásuk oka nem közvetlenül a csapadékhiánynak köszönhető. A fenyőfélék a felvett vizet felhasználva állítják elő a szöveteik között fellelhető gyantát, amelynek az egyik fő feladata a kártevők elleni védekezés. Az aszályos hónapokban azonban nem tudtak elegendőt termelni ebből a védőanyagból, így egy nagyon kártékony szúféle terjedt el Komlón. A komlói mikroklímában és az éghajlatunkon megtelepedett fenyőféléknek – főleg a lucfenyő – nagy a csapadék igénye és a mérsékelt övi éghajhajlathoz szoktak, amely ezekben az években folyamatosan tolódik el a mediterrán paraméterek irányába.
A jelenség országosan is nagy problémát okoz, azonban amíg egy fából épített ház esetében vegyszeres- vagy hőkezeléssel, az erdőben pedig tarvágással, elkerítéssel lehet védekezni, addig egy településen erre nincs lehetőség.
Vészvágást kellett eszközölni az Arborétumban: 32 fát kellett eddig „megsemmisíteni” és a Bányász park fáinak 50%-ra is ez a sors vár, mivel a terület keleti és nyugati oldalán egy-egy foltban terjed a száradás.
A jelenség egyik első jele, hogy a fa felülről indul száradásnak, mivel a szú az örökzöld víz- és tápanyagszállító rendszerét teszi tönkre, így nem tudja eljuttatni a növény a felvett vizet és elemeket a hajtáscsúcsig.
Mivel a károkozás megtörtént a törzsben, így a problémát nem lehet orvosolni az elszáradt hajtásrészek levágásával, a teljes növényt ki kell vágni, és azonnal feldolgozni (felaprítani és elégetni), mivel egy kivágás és „ott hagyás” esetén a rovarok kirajzását kockáztatnánk.
Sajnálatos módon a Városház tér ikonikus fáját is ki kell vágni, mivel a teteje száradásnak indult. Nem szabad megvárni a teljes fa elszáradását, mert az idő a kártevőknek dolgozik, és annál több lárva tud kifejlődni az elpusztult fából.
Valós megoldást egy erősen csapadékos tél jelentene, amelynek köszönhetően a fenyők újra tudnának gyantát termelni, így a még a „talpon maradt” és egészséges példányok tudnának védekezni.
A városgondnokság keresi azt a fenyőfélét, amelyet a lucfenyők helyére tud majd ültetni, mivel számításba kell venni, hogy a nyáron tapasztalt száraz időjárás állandó része lesz az évnek, és alkalmazkodni kell az alacsonyabb csapadékmennyiséghez a jövőben.