Megdöbbentő. Mert ezek az emberek nem szerepet játszottak, hanem valóban megélték mindazt, amit elmeséltek nekünk.
Könyvek, amelyek megszólaltak. Köztük fogyatékkal élők: mozgássérültek, vakok, gyengén látók, siketek, továbbá józan szenvedélybetegek, melegek, leszbikusok, illetve bizonyos vallások vagy etnikai csoportok, szubkultúrák képviselői.
Az első alkalommal józan szenvedélybeteget „kaptam”, mert én csak azokhoz tudtam bemenni, akik a könyvtárban és az olvasóteremben voltak. István 27 éve (!) drogozott. A saját szere valamilyen mákszármazék (ópium, morfium) volt, főleg a heroin.
Hogy jutott idáig? Terhelt családból származott – alkoholista apa -, ezért aztán lenézte az alkoholt. Amikor megszületett, már hátránnyal indult. Amíg normális esetben egy kisbaba 0-n van, addig ő –és a hozzáhasonló tízezrek- negatív „csúszással” kezdték meg az életüket. Meglopta a szüleit, lopott bármilyen boltból, prostituálta magát stb. csakhogy a mindennapi adagja meglegyen.
És végül mi bírta rá, hogy elszakadjon a drogtól? Meghaltak már egy csomóan körülötte, egyetlen barátja maradt, együtt kerültek be a toxikológiára. A mellette lévő ágyban feküdt, amikor meghalt. Ez Istvánt annyira megviselte, hogy elhatározta: túllövi magát, azaz öngyilkos lesz. Amikor kiengedték a toxikológiáról, elkezdte mindenfélével belőni magát. Míg végül elkapták a rendőrök. Berakták hátra az autóba, de ő azt hitte, hogy bezárták, és ki akart szabadulni. A hátsó szélvédő bánta… Amikor kijózanodott, belenézett a tükörbe és látta, hogy egy 60 kilós öregember néz vissza rá. Akkor ment el a rehabilitációs intézetbe. Ehhez el kellett szakadni teljesen a korábbi környezetétől: István Szegedről jött.
A következő „Fruzsi” szintén terhelt család sarja. Bár kívülről mindez nem látszott, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Szintén józan szenvedélybeteg, aki már sohasem lesz egészséges. Mindennap el kell mondania, hogy hány napja „tiszta”.
Még nem fejezte be az általános iskolát, már ivott. Aztán rátért a gyógyszerre és arra ivott, plusz a drogokra, nem volt válogatós, neki jöhetett bármi: speed, extazy, LSD stb. Sokszor csapódott dílerekhez, mert akkor nem volt gondja a drogokra.
Az alkoholisták gyerekei a mintáik miatt felnőttként gyakran depressziósok, társfüggőséggel és anyagi kiszolgáltatottsággal küzdenek. A lányra mindhárom igaz volt. Emlékszik egy esetre, amikor a testvére azt mondta, hogy az anyukájuknak infarktusa van, és nagyon gyorsan kell jönnie. Így tudták kirángatni arról a helyről, ahol – valószínűleg – Ginát kaphatott, és folyamatosan megerőszakolták…
Azt tudni lehet, hogy a drogosok mindegyikénél minden út vége ugyanaz: vagy börtön, vagy intézet, vagy halál. Amikor a lánynak is el kellett szakadnia korábbi lakhelyétől: ő Debrecenből érkezett. Ez alapszabály: nem szabad visszaengedni a korábbi „játszóterére”, ahol nem tudott „nemet” mondani, azzal a hellyel meg kell szakítania a kapcsolatot.
A harmadikat Martinnak hívták. Transzvesztita volt.
Egy kis fogalommagyarázattal kezdtük, hogy mi a transznemű és a transzvesztita között a különbség. A transznemű egyszerűen rossz testbe született: fiúk, akik lányoknak érzik magukat, és fordítva. Ők azok, akik átoperáltatják magukat.
A transzvesztitának örömöt jelent a másik nem ruháiba belebújni. Ennek több „fokozata” van. Az egyik a „cross-dresser” (átöltöző) szereti, ha az ellenkező nem ruháit hordhatja. Normális heteroszexuális életet élhet, még gyermeke is lehet, de a városban az ellentétes neműként jelenik/jelenhet meg. A másik a „drag queen” (pucckirály) is beöltözik a másik nem ruháiba, de csak azért, hogy szórakoztasson. Egyszerűen ez egy színpadi „műfaj”. (Mások nem tekintik egyáltalán őket transzvesztitának.)
Azt mondta Martin, hogy mindig megnyugodott, amikor megtalálta a megfelelő fogalmat, amelyben ő dolgozni, élni tud.
Ez után Matyi nevezetű következett. Szexuális orientáció alapján más. Meleg. Utálja azokat, akik rátesznek egy lapáttal a melegségükre, és olyan igazi nyafogós hangon beszélnek, jellegzetes kézmozdulatokat használnak. És szeret csúnyán beszélni. J Felszolgálóként dolgozik Pécsett… (Átmentem az olvasóterembe, mert nem mertek volna előttem „belelapozni a könyvbe”.)
Az utolsó alkalommal egy Krisna-tudatú házaspár volt a vendégünk. Pécsett élnek, vállalkozók. Tőlük megtudhattuk, hogy a legfontosabb szent könyvük a szanszkrit nyelvű Bhagavad-gita.
A vallás egyik alapgondolata, hogy a lélek halhatatlan. Mindig új testbe születik újjá (ember, állat, növény). A másik fő alapelve, hogy erőszak nélkül éljünk, mert nem lehet vallásos életet élni, ha másokkal szemben erőszakot követünk el. Hitük szerint az állatok is lelkek, emiatt nem szabad elfogyasztani őket. A növények is azok, de mivel a legkisebb erőszak felé mennek – és mindig imádkoznak közben -, ezért fogyaszthatják el őket.
A meditáció kelléke egy imafüzér: a málá. Mintafalujukban Somogyvámoson lévő Krisna-völgyben tevékenykednek. Nagy ünnepük a Szekérkarnevál, amelyet Budapest szívében rendeznek meg. Vegetáriánusok.
Rendkívüli volt találkozni mindegyikükkel, mert önmagukat adták. Ők köztünk élnek, ugyanolyan emberek, mint mi: egyetemre, főiskolára járnak, bevásárolni mennek, színházat látogatnak, sokan már dolgoznak közülük stb.
Mario Vargas Llosa, a híres Nobel-díjas író mondja: „Az embereket inkább megérteni kell, semmint ítélkezni felettük”.
Köszönet illeti meg dr. Béres Juditot és a Könyvtár Tanszéket, ill. a partnerszervezeteket, akik nélkül nem jöhetett volna létre az Élő Könyvtár: INDIT Közalapítvány, PeMel, Kerek Világ Alapítvány, SINOSZ Baranya Megyei Szervezete, Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete, Krisna-völgy, Máltai Szeretetszolgálat, Csorba Győző Könyvtár, PTE KPVK HÖK.
Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna-tudat
https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzvesztitizmus
http://www.diverziti.hu/4916/elo-konyvtar/
További ajánlott irodalom:
http://recity.hu/ha-megszolalnak-a-konyvek-elo-konyvtar-a-tarsadalmi-parbeszedert/
http://feek.pte.hu/hir/Elo_konyvtar_projekt
Vass Marianna
