A mézeskalácsot csak szeretettel, szívvel-lélekkel lehet készíteni – többek között ezzel a fontos útravalóval, és természetesen a mézeskalács ízével, illatával, s ami fontosabb, „féltve őrzött, de nem titkos” receptjével térhetett otthonába, aki a Saci néni kiállítására ellátogatott.
A mézeskalács szeretete, no és Wágnerné Kovács Sarolta, egykori tanítónő személyisége sok érdeklődött vonzott a Komlói Színházban a közelmúltban rendezett mézeskalács-kiállításra.
A nyugdíjazást követően mesterséget „váltott” Saci néni szakmai életútját – a katedrától a sütőformákig – Harnóczy Csabáné, a színház korábbi igazgatója tárta a hallgatóság elé, kiemelve, hogy Saci nénitől sohasem állt messze a mézeskalácsot oly’ sokszor „foglalkoztató” mesevilág, hiszen tanítványai a mesemondóversenyeken tucatnyi helyezést gyűjtöttek be az évtizedek során.
A művészien elkészített mézeskalács figurák, házikók, szívecskék készítése egész évben elfoglaltságot nyújt Saci néninek, akinek távol élő lánya már korábban „beleszeretett” a mesterségbe. Nem titkolt céljuk elsősorban az örömszerzés, mely Saci néni mesterségének címerében is megfogalmazódott: „Édességművész, ezeralakú édes tárgyat készít számodra keze, a szorgalmas méh csak neki dolgozik.”
A kiállításon a Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola diákjai, Pleszné Fényes Edit és Gelbné Szontágh Melinda tanítványai működtek közre.