A Band of Streets fúvószenéjének dallamára színpompás felvonulással vette kezdetét a 21. alkalommal megrendezett Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivál.
A Városház téren felsorakozott résztvevők: a kínai Jiangmen és a Golden Lark Gyermekkórus, a lengyel Wiolinki- (Ostrowiecz), a sepsiszentgyörgyi Campanella Gyermekkórusok, a kecskeméti Antanténusz-, a nyíregyházi Napsugár Gyermekkar, a Rutafa Kórus Pécelről és a Pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola Nagykórusa, valamint a házigazda Kodály Iskola kórusának tagjai – magyar- és angol nyelven hallgathatták meg Polics József, Komló polgármesterének megnyitó beszédét.
Tisztelt Püspök Úr!
Kedves Gyerekek! Tisztelt Karvezetők!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy kis időutazásra invitálok mindenkit. 80 évvel ezelőtt, 1937-ben az apró, de bizakodó bányász falucska álma vált valóra, amikor egy új, igazi iskolával gazdagodhatott. Ennek az állami népiskolának volt lelkes kisdiákja Tóth Ferenc, a mi Feri bácsink, aki 1957-ben már tanárként tért vissza, s az általa vezetett kórus 1958. májusában épp Kodály Zoltán előtt mutatkozhatott be. Sikeres szereplésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kodály Zoltán a legfelső fórumon kifejtette: szerinte „Komlón jó helye lenne egy zenei általános iskolának, amelyhez a szükséges kiváló tanerő Tóth Ferenc személyében rendelkezésre áll, a szociális összetétel pedig egyenesen követeli”. Kodály szavait senki sem kérdőjelezte meg, így 1958-ban megindulhatott az énektagozatos oktatás.
A mi Feri bácsinknak azonban ez nem volt elég, többet akart, így hát nem csoda, hogy a Mester méltó követőjeként végzett kitartó munkája 45 évvel ezelőtt életre hívta a nemzetközi kórusfesztivált. Néhány nappal ezelőtt az első fesztiválról készült fényképalbumot kaptam ajándékba, élmény volt a képeket nézegetni. Büszke voltam Feri bácsinkra, akinek ötlete olyan értékkel gazdagította városunkat, melyen nem fogott ki az idő vasfoga. Köszönet érte!
Mi jól tudjuk, Komló, az egykori szénporos település rengeteget változott, de azt az oldalát megőrizte, hogy itt befogadó, az újdonságokra nyitott és ugyanakkor a hagyományokat tisztelő emberek élnek, így válhatott városunk mára a kulturális élet egyik központjává. Idén különösen jó komlóinak lenni, januárban a 20 éves Pöndöly hívott bennünket egy utazásra a néptánc csodás világába, majd adtunk otthont a Baranyai Gyermek Néptánc-találkozónak, nincs egy hete, hogy sikeres színháztalálkozót bonyolíthattunk le, komlói sikerrel, telt házas előadásokkal, most a megújult kórusfesztivál hoz színt városunk életébe, majd az őszi filmfesztiválért izgulhatunk.
Tisztelt Megjelentek!
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”– szögezte le Kodály Zoltán.
Igen, az éneklés természetes dolog, bennünk van, s nagyon is jellemző ránk. Gondoljunk csak arra, az anyák éneke megnyugtatja a legnyűgösebb gyermeket is, vagy ha egymagunk dolgozunk, szívesen dúdolgatunk, netán el is éneklünk egy-egy számunkra kedves dalt, esetleg ha meghalljuk a kedvenc zeneszámunkat, azonnal énekelni kezdünk. A zene segítségével könnyebbnek érezzük az előttünk álló feladatokat is.
A kóruséneklés ettől még többet jelent, egy örömforrás, amely közösséget hoz létre, fegyelmezettséget igényel, pontosságra szoktat, helytállásra és figyelemre nevel. A kórustagoknak stabil az értékrendje, nemes a lelke és erkölcsi tartással bírnak. A kórusban az énekesek egyenrangúak, örülnek egymásnak, elfogadják és kiegészítik egymást, megélik az összetartozás és a másik iránt és a közösségért való felelősség érzését. A közösségi éneklés azonban akkor válik kórusénekléssé, ha egy szív és egy lélekként tud működni, melynek kialakításában nagy szerepet tölt be a karnagy személyisége, ő az, akinek következetessége, zeneszeretete, humora, önfegyelme, figyelmes, gondos szeretete, közösségteremtő és -irányító képessége meghatározza a közösség életét, értékrendjét. A kórusok vezetői az igényes kultúra őrzői, tanítói és közvetítői.
Babits Mihály így fogalmazza meg a dal titkát: „önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket… Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal. És az idegen országok népdalainak megismerése a legjobb út az idegen népek megismeréséhez. Mindezen fáradozások végcélja abban áll, hogy a tanulókkal megismertessük és megszerettessük a múlt, a jelen és a jövő klasszikusait.” – hangoztak Kodály tanácsai.
Az első világháború utáni trianoni sokk csak erősítette a „nemzethalál” vízióját a megmaradt országban. Ebben a sajátos magyar világban kereste Kodály a maga útját, és kellett elfogadtatnia küldetésének céljait. Talán nem véletlen, hogy épp a magyar zenekultúra megteremtését tűzte ki célul, mely alkalmas öntudatra ébreszteni, öntudatában megerősíteni a magyarságot. Ő jól tudta, nemzeti önismeret nélkül nem lehet kitűzni és elérni nemzeti célokat. Rendkívüli adománya, áldása sorsának, hogy ebben a küzdelemben Bartókban hűséges barátra és társra talált, s olyan tanítványok és azok tanítványai követték, és követik ma is az úton, akik képesek folytatni a missziót. Ilyen követők a ma induló fesztivál résztvevő kórusai, karnagyai.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A 45 éves hagyományra visszanyúló fesztivál előtt tisztelegve, a régi Komlóra emlékezve a Templom téren – visszaadva e hely tér jellegét – megépítettük a Hősök emlékművének helyt adó „lelkiség” kapujával szemben a „szórakozás” kapuját. Persze, ez a kapu nem pontos mása a hajdan állt és lebontásra ítéltetett kapunak, emlékeztet ugyan a régire, de igazodik a jelenkor igényeihez. Ahogy az idei fesztivál is megőrizve a hajdani találkozók értékeit, igyekszik XXI. századi formát ölteni.
Külön köszönet illeti a Közösségek Háza munkatársait, akik időt, fáradságot nem kímélve azon dolgoztak, hogy gondtalanul, a fellépő kórusok szerepléseiben gyönyörködve tölthessünk pár napot. Köszönet az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárságnak. Dr. Hoppál Péter államtitkár úrnak a fesztivál megvalósításához nyújtott támogatásáért. Köszönet a segítőknek, a szponzoroknak, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy vendégeink otthonra találjanak városunkban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Gyerekek!
Ezen gondolatok jegyében kívánok minden résztvevőnek sikeres megmérettetést, jó szereplést és mindezek mellett kellemes és tartalmas kikapcsolódást, valamint sok-sok szép emléket.
Kedves Gyerekek! Érezzétek jól magatokat Komlón, a Mecsek gyöngyszemében! Szerezzetek sok szép élményt, majd vigyétek őket haza. Őrizzétek meg őket sokáig a szívetekben, majd később, évek, akár évtizedek múltán feltétlenül gyertek vissza városunkba, és keressétek, éljétek át őket újra. Ne feledjétek: Komló mindig tárt karokkal, nagy szeretettel vár vissza benneteket!
Jó szerencsét!
Hajrá Magyarország! Hajrá Komló!
A résztvevők prof. dr.Lakner Tamás a PTE Művészeti Karának dékánja vezényletével közös dalolással nyitották meg a 21. Kodály-fesztivált. Ezt követően a kórusok a Városi Sportközpontban vettek részt nyitó gálán.