Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján tartottak városi megemlékezést városunkban. A Komlói Kaptár Művelődési Központ színháztermében rendezett ünnepséget követően a résztvevők a Petőfi szobornál hajtottak fejet a 176 évvel korábbi események hősei előtt.
A városi ünnepségen Polics József polgármester mondott ünnepi köszöntőt, melyben arra mutatott rá, hogy 1848-ban elődeink egy nemzet tagjaiként képesek voltak egymásért harcolni. Nem szaladgáltak Bécsbe panaszkodni, hanem felismerve a lehetőségeket, a haza érdekét helyezték előtérbe, felelősséget érezve egymásért.
„A magyarság akkor is megmutatta, mekkora ereje van e kicsiny népnek, ha összefog. Mindenkinek ugyanaz volt a célja: az ország felemelkedése, s ki-ki lehetőségeihez mérten tett is érte” – fűzte hozzá.
Polics József ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadság igen törékeny. Meg kell becsülni, vigyázni kell rá. Így ma sem dőlhetünk kényelmesen hátra. Megtapasztalhattuk, hogy most nem fegyverrel akarnak bennünket más utakra kényszeríteni, hanem pénzügyi megszorításokkal, kötelezettségszegési eljárásokkal. Ha nyitott szemmel járunk, jól láthatjuk sok esetben ezen lépések kezdeményezői az ellenzéki magyar politikusok soraiból kerülnek ki – érintett aktuálpolitikai kérdéseket a polgármester.
Zárásként megfogalmazta a forradalom és szabadságharc ma is aktuális üzenetét: „Ne egymásnak legyünk ellenségei az országunkban, a településeinken, hiszen csak összefogással lehetünk eredményesek.”
Dr. Barbarics Ildikó, a KÖT frakcióvezetője az 1848. március 15-i események néhány kevésbé ismert háttérrészletét idézte fel a hallgatóságnak. Az utca forradalmának nevezte március 15-ét, amely – mint megjegyezte – békésen és derűsen zajlott le, példát mutatva a ma nemzedékének.
Megidézte a Pilvax kávéházból indult márciusi ifjak 10-15 fős csoportját, amelyhez a nap folyamán több ezren csatlakoztak. A Nemzeti Múzeum előtt már 10 ezresre nőtt a tömeg, amely végül kikényszerítette a Helytartótanácstól az Irinyi József által jegyzett 12 pont elfogadását és Táncsics Mihály kiszabadítását.
A történelmi visszatekintés után aktuálpolitikai kérdésekre tért rá. Párhuzamot vont az 1848-as és napjaink eseményei között. Mint megjegyezte: „a történelemből kiderült, hogy minden elnyomó hatalom csak addig érzi magát biztonságban, amíg úgy gondolja, hogy egyetlen dudás a csárdában. Az a hatalom, mely korábban fölényes és cinikus mosollyal sajnálta le a pedagógusok, a diákok, az egészségügyiek, a devizakárosultak és a többiek erőtlen próbálkozásait – meghátrált a „netadó” és a „pedofil kegyelmi rendelet” által kiváltott hatalmas, méltóságos és békés tömegtüntetések kapcsán. Ha valóban fontos a változás, lehet változtatni, … ha betelik a pohár, fel lehetne állni a fotelekből – békésen, derűsen, hatalmasan – zárta ünnepi beszédét dr. Barbarics Ildikó.
A megemlékező ünnepség a Pöndöly Néptáncegyüttes „Éljen a magyar szabadság” sodró lendületű, vastapsot kiváltó műsorával zárult, melyet Podpácz Beáta és Kirch Zoltán állított színpadra.