Ha csak a számok tükrében vizsgálnánk a Sport36-Komló leány serdülőcsapatának teljesítményét, már csettinthetnénk. Ám sokkal többről szólt az út, amit a lányok két esztendő alatt bejártak. Edzőjük, Somlai Viktória a közösen elvégzett munkáról és kicsit a járvány miatt kialakult különleges helyzetről is beszélt interjúnkban.
Tavaly a tabella utolsó harmadában végeztek serdülő lányaink a bajnokságban. Egy év leforgása alatt nagyot fordult a világ. A Veszprém, a Balatonboglár és a Lenti mögött a negyedik pozíciót foglalták el a lányok a bajnokság félbeszakadásakor.
Hogyan fogadtátok a lányokkal a bajnokság felfüggesztését!
S.V.:Mint ahogy mindenki más is rosszul éljük meg. Új helyzet, nagy alkalmazkodást igényel mindenki részéről sajnos.
Jó teljesítményt nyújtottak eddig a lányok. A negyedik helyen álltok, és ráadásul most következnének a rangadók a dobogósokkal. Több is lehetett volna ebben a bajnokságban?
S.V.: Matematikailag és 1-2 bravúrral igen, a harmadik hely is elérhető lett volna. Azért ha a szívemre teszem a kezemet, azt kell mondanom, hogy a negyedik hely a realitás jelenlegi állapotunkban.
Óriási utat tettetek meg eddig. Ahhoz képest, hogy a tavaly 4-szer jöttetek le győztesként a pályáról, idén már 10-nél tartotok. És elvileg még hátra lenne 6 forduló! Mi a titka a szépen ívelő fejlődésnek?
S.V.: Rengeteget dolgoztak, dolgoznak ezért a lányok, kölcsönösen egymásra vagyunk utalva, talán ez lehet a sikerüknek a kulcsa. Hosszú volt az út idáig valóban. Először is muszáj volt, hogy a fejekben rend legyen, tudatosuljon, ha a kézilabdában eredményt szeretnének elérni, akkor azért (néha kemény) áldozatot kell hozni és felelősséggel tartoznak legfőképp egymásért, hiszen ez komoly csapatsportág. Én úgy gondolom ezt sikerült megvalósítani, ami hozzáállásuknak köszönhető, kialakult egy cirka 20-22 fős mag, amiből lehet építkezni a jövőben. Már a legelejétől tudatosan, lépésről lépésre terveztem meg a munkát, aminek a tempóját javarészt tudtam is tartani. Természetesen a korosztály sajátossága miatt is voltak hullámvölgyek, de akadtak bravúrok is. Ennek két példája idén, hogy a Veszprém csapatát itthon magabiztos és nagyon taktikus játékkal, tűzzel tudtuk megverni. Ellenpéldája pedig a Kozármislenyben nyújtott nem is tudom micsoda volt. Ebből tudtunk február végére felállni, ezért is sajnálom hatványozottan a bajnokság felfüggesztését, mert az igazi fokmérője most jött volna a csapatnak.
Hogyan értékeled a csapatrészeket? Kik tették a legtöbbet hozzá az eddigiekhez?
S.V.: Külön csapat részeket nem emelnék ki számomra a legfontosabb a komplett csapat egység! Fontos, hogy ezt a lányok is tudják. Úgy gondolom mindenki, aki megjelenik edzésen, az hozzátesz a csapat eredményeihez! A hátteret azért megemlíteném: a szakosztálynak, a technikai személyzetnek valamint a szülőknek is hatalmas érdeme van a kialakult eredményünkben!
Hogy telnek kézilabda nélkül a napjaid?
S.V.: Itthon is van kihívás a három fiammal így nem mondom, hogy unatkozunk Bálinttal (A férj Kilvinger Bálint – a szerk.) most egy kicsit a családon és az egészségmegőrzésen lett a fő hangsúly. Sokat teszünk, veszünk a ház körül, edzünk itthon, ez teszi elviselhetőbbé napjainkat. Emellett természetesen „dolgozunk” is a jövőn, a kézilabda ugyanúgy része életünknek csak most inkább elméletben, kevésbé a gyakorlatban.
Kapcsolatban vagy a lányokkal? Milyen feladatot kaptak otthonra?
S.V.: Kapcsolatban vagyunk, hiszen online kerülnek ki az edzéstervek és az elvégzendő feladatok. Próbálok olyan feladatokat adni, amiből a legtöbbet tudjuk kihozni ebben a helyzetben, változatos legyen, de kapjanak terhelést is. Azért a labda, a csarnok, a pálya, a kapu feltételezem borzasztóan hiányzik nekik, mint ahogy a mérkőzések is.