„Komló város fejlesztése érdekében végzett kimagasló közéleti tevékenysége elismeréséül” Szarka Elemér, Komló város volt polgármestere, a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület elnöke Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át augusztus 20-a alkalmával. Az állami kitüntetés kapcsán kisebb leltárt készítettünk városunk jeles közéleti személyiségével.
Milyen érzések öntötték el, amikor először értesült arról, hogy állami kitüntetést vehet át?
– Szívet, lelket melengető érzés kerített hatalmába, ami gyakorlatilag azóta is tart. Őszintén mondom, nem tudtam róla. A kezdeményezők nagy titokban tartották. Nagyon nagy volt a meglepetés, sokra tartom, hogy ilyen lehetőség adódott az életemben. Ezúton is tisztelettel megköszönöm azt a sok személyes és írásos gratulációt, amit kaptam. Megpróbáltam mindenkinek egyesével válaszolni, ahogy illik, remélem, hogy nem maradt ki senki. Úgy teljes, hogy itt is köszönetet mondjak.
Aki ismeri, az biztos benne, hogy ezt követően sem dől hátra a karosszékben, sőt újabb kihívásokat keres.
– Igen, óhatatlanul is leltárt készít ilyenkor az ember és felvetődik, hogy miért is kaphattam. Lepereg az élete, a közéleti tevékenysége. Örülök annak, hogy az eddigieket elismerték. Ugyanakkor – részben erőt merítve a kitüntetésből – jön a kérdés, hogyan tovább? Hogyan lehet a régi vezetőtársakkal – hiszen ez nem egyéni műfaj – ezt a városi közösséget, amelyben 41 év óta élek, akiket szeretek, a magam kis tehetségével még segíteni, szolgálni, hogy még jobb legyen itt élni, ebben a komfortos városban. Ez mozgat a jövőben is, ezért akarok még dolgozni.
Egykori polgármesterként, majd közel három évtizeden keresztül önkormányzati képviselőként szolgálta városunk javát. Miként gondol vissza erre az időszakra?
– Jó szívvel és örömmel! Moszkvából hazatérve – ekkor kezdődött gyakorlatilag a felnőtt életem – a tanácsnál kezdtem dolgozni. Ez egy mérföldkőnek számít. Nehéz időszak volt, közeledett a rendszerváltás. Aztán polgármester lehettem, első, az emberek által közvetlenül választott polgármestere és vezetője a városnak. Ez is fontos láncszem. Összesen 29 évig voltam a képviselőtestület tagja, ezen belül 17 évig bizottsági elnök, 10 évig a megyei önkormányzatnál képviselő, 5 évig tanácsnok. Beosztásomtól kifolyólag sokat tudtam a városról, másrészt nagyon is érdekelt a munkám. Állandóan leltárt készítettem, örültem annak, amit már megvalósítottunk, és mindig volt lehetőségem arra, hogy elmondjam, hogy melyek a hibapontjaink, mik a szégyenfoltjai a városnak. Tehettem azért, hogy szépíthessük a várost, hogy barátokat szerezhessünk, izgalmas volt képviselni, kiajánlani a várost, amihez az önkormányzat adott eszközt. Kinyílt a világunk, nemzetközi kapcsolatok, fesztiválok, rendezvények során tudtuk bemutatni Komlót, amit én nagyon szeretek.
Ha már a város szépítéséről beszélt, talán kijelenthető, hogy a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület a szíve csücske, amelyet a mai napig elnökként irányít. Mit jelent az ön számára ez a közösség?
– Nagyon, nagyon sokat. 30 éve vagyok az idén 40 éves egyesület elnöke. Örülök és büszke vagyok, hogy kiváló elődök – Kiss József, Gallusz József, Sarkadi László – munkáját tudtam folytatni. A vezetőtársaimmal olyan évenként ismétlődő rendezvénysort alakítottunk ki, ami nyitott és az egész várost megszólítja, és remélem, szolgálja is azt. Legyen az a Közéleti Klubok sora, a májusfaállítás, a Nemzetközi Kolbásztöltő Fesztivál, az Ízek utcája, a kegyeleti megemlékezések vagy a nemzetközi környezetvédő tábor és nem utolsósorban a településtörténeti konferencia. Ezek szervezése közben nagyon sokat tanult, gyarapodott, formálódott az ember. Leltározás közben vettem észre, hogy életem folyamán állandóan közösségben tevékenykedtem (kollégium, katonaság Vácott, az ÁFÉSZ, az ifjúsági mozgalom, Moszkva), ezért nekem az itteni honismereti tevékenység kiváló területet adott; jó érzéssel tölt el, hogy közösen dolgozva, gondolkodva értéket tudunk teremteni.
Tegyünk egy virtuális városszépítő sétát. Ha ma végigmegyünk a városon, akkor milyen gondolatok fogalmazódnak meg önben?
– Jó érzések. Gyalogos ember vagyok. Szeretek gyalogolni. Látom a fejlődést, látom a gyarapodást, a szépet, és ami nekem nagyon fontos, hogy az intézményeink külső képe és a bennük folyó munka is nagyon rendben van. Azok a „szégyenfoltok”, amik korábban mindannyiunk szemét bántották (piac, gödör, autóbusz-pályaudvar, fürdőépület), megszépültek és javunkat szolgálják. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de most nincs is a városban olyan hely, ami nagyon zavaró lenne. Természetesen mindenütt lehet nagyobb rend, de ez nem csak az önkormányzaton, a gondnokságon, hanem mindannyiunkon, az itt lakókon múlik. Összességében azt gondolom, hogy Komló egy összkomfortos város, ahol teljes értékű életet lehet élni.
Vannak-e olyan személyek, akikre föltekintett, inspirációt jelentettek a hosszú közéleti munkája során?
– Sokakat mondhatnék. Egyikük Sarkadi László, aki elődöm volt a honismeretnél. Laci egy stratéga, egy gondolkodó, egy előretekintő személy. Rendszeresen találkozunk, egy családi barátság lett a munkakapcsolatból. Ráadásul vele ismét bevezettük a beszélgetés műfaját. Ez egy időigényes, de nagyszerű történet. A másik ilyen személy – nyugodjék békében – Páll Lajos volt, akivel szintén baráti kapcsolatot ápoltunk. Nagyon sokat kaptam tőle. A hivatalban lévő polgármestert, Polics Józsefet is nevesítem, hiszen sok-sok éve dolgozunk együtt. Becsületére legyen mondva, bármilyen problémával fordulok hozzá, mindenben segít. Csak hozzáteszem, hogy milyen az élet: valamikor egy lépcsőházban laktunk, egy évben kerültünk a tanácshoz, önkormányzatnál is együtt dolgoztunk. Nem kellett bemutatkoznunk egymásnak. Az egyesületi vezetőtársaimat sem hagyom ki. Nagyra tartom őket. Az intézményvezetők közül Steinerbrunner Győzőnével, Ibolyával, rendszeres és gazdag a munkakapcsolatunk.Nagyon sok köszönettel tartozom a családomnak, feleségemnek és lányaimnak, akik a biztonságos hátteret adták.A közéleti munka a családtól is sok türelmet, lemondást követelt, hiszen a polgármesteri-, alpolgármesteri időszak sem volt sétagalopp. Köszönetet mondok minden barátomnak és munkatársamnak, akikkel együtt dolgozhattam. Szerencsés vagyok. Sok jó emberrel dolgoztam együtt.
Lapul-e még valami a tarsolyban?
– Két könyvet is írtam az utóbbi évben. Családi, baráti használatra. Az egyik az Életút címet viseli. Tényekre szorítkozik, nem minősít semmit, senkit. Azok a gondolatok kerültek bele a kezdetektől napjainkig, amit nem volt alkalmam eddig elmondani. A másik 250 sztorit tartalmaz, amelyek velem történtek meg a diákkoromtól kezdve. Nyugodtabb lett ettől a lelkem. Kiírtam magamból. Az én dokumentumaim. Nem bánt senkit, leíró jellegű. A könyvekből is kiderül, hogy eddigi életem munka és eseménydús volt.
Ami a közéleti tevékenységemet illeti: az egyesület színeiben örömmel csinálom tovább, ha még szükség van rám. Természetesen az életkorom már azt is jelenti, hogy dominánsabb lesz az egyesületben mások munkája. Aztán – egy kicsit magamra is gondolva – vannak bolondériáim, amivel szívesen foglalatoskodom. A 70-es évektől elkezdtem gyűjteni – először nem is tudatosan- sörnyitókat, dugóhúzókat, amiből már 1150 db jött össze. 66 országból, 84 embertől jutottam hozzájuk. Ezeket rendezgetem. A másik: ráéreztem a figurális és a lyukas kövek üzenetértékére. Hatvan van belőlük, kiállítottam őket a kertben (kőkertnek mondanám). Melegíti a lelkemet, ha rájuk nézek, csodás, hogy mire képes a természet. Számomra ez jelenti inkább a kerti munkát, a kikapcsolódást.
Már ritkábban jutok ki az öt testvérvárosba, de örülök, hogy működnek a kapcsolatok. Úgy alakult, büszke is vagyok, hogy valamennyi településre az első hivatalos delegációt én vezethettem.
Úgy látom és örömmel tölt el, hogy amit csinálunk eljut az emberekhez. Hiszek abban, hogy ettől talán még jobb lesz a városunk, még gazdagabbá tehet bennünket…