A Kulturális Örökség Napjai sorozat már másfél évtizede – minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén – gazdag kínálatot biztosít országszerte az érdeklődők számára. Idén a „szakrális terek” volt a kiemelt témája, de a program még bővült a Szakrális Művészeti Hetek, és a Templomok, valamint Művelődési Házak Éjszakájának rendezvényeivel is. A komlói múzeum 2004-ben kapcsolódott be az országos sorozatba. Az akkori téma – a „lélegző örökségünk” – felhívás volt a Hétdomb Természetbarát Egyesület számára, hogy társrendezői legyenek a két nap eseményeinek, mely együttműködés azóta is töretlen. Az ezévi kínálatról és tapasztalatokról Jakab Józsefnével a Muzeális Gyűjtemény vezetőjével beszélgettünk.
– Kirándulásunk első helyszínéül Szászvárt választottuk, ahol Csoma István volt bányamérnök és lokálpatrióta beavatott és elkötelezett házigazdaként kalauzolt el bennünket a katolikus templomba, a szép stációkhoz, sőt a mellékkápolnában megcsodálhattuk a szászvári születésű Kiss György szobrászművész „Szent Anna” alkotását is, melyet édesanyjáról mintázott meg. Körbejártuk a – sajnos már három évtizede felújítás alatt álló – várat, majd betértünk a helyi, látnivalókban igen gazdag múzeumba, melynek első része Kiss György munkásságának, a középső a bányászat történetének és relikviáinak bemutatását szolgálja, míg a harmadikban egy kis néprajzi ízelítő kapott helyet.
– Kárászra érve egy meghitt ünnepségnek, a XVIII. századi templom és a faluház között felállított székelykapu avatásának lehettünk részesei, melyet a kárásziak testvértelepülésüknek Ülkének köszönhetnek. A míves alkotást Gergely Szabolcs és Áron készítette, s rajza szívhezszóló sorok olvashatók: „Barátsághoz alkalmat, békét. Isten áldja Kárász népét!”. Mezei Attila polgármester kedves szavai, egy fiatal pár szép hargitai tánca után Gyurosovics Mihály plébános felszentelte a két település barátságát erősítő ajándékot, majd a szentmise után elkalauzolta a mi kis csapatunkat is. Gyalog mentünk át a magyaregregyi Kisasszonynapi búcsújáró helyre, ahol mindenki megismerhette a Szent-kút legendáját, miszerint egykor egy vak kislány megmosakodott benne és visszanyerte látását.
– Bízom benne, hogy akik velünk tartottak ezen a tartalmas és kellemes vasárnapon, szép emlékeket őriznek meg róla. Remélem, a 2010-es esztendőben is eljönnek és hoznak magukkal barátokat, ismerősöket a Kulturális Örökség Napjai – rendezvényünkre, melyre a tervezést és az előkészületeket máris megkezdjük, ahogy megismerjük a témáját.