Alacsonyabb osztályban folytatja pályafutását a Sport36-Komló korábbi csapatkapitánya, Selymes Attila. A kapuvédő ugyanakkor nem fordít hátat a klubnak, edzőként továbbra is segíti a kék-fehéreket. A váltásról, a terveiről beszélt interjúnkban a sok nagy csatát megért hálóőr. Fotó: Péter Szabó Zoltán
Szerencsétlen módon zárult az idei bajnokság. Akkor még nem tudtuk, hogy neked komlói színekben ez lesz az utolsó. Hogy láttad ezt az időszakot?
Nyilván nagyon furcsa volt ez a szezon. Vérfrissítésen esett át a csapat, kellett egy kis idő, amíg összeszoknak az újak a régiekkel. Igazából pont akkor jöhetett volna ki a lépés, amikor a vírus miatt félbeszakadt a bajnokság. Maradt a csapatban még bőven…
Ráadásul a Liga Kupában a végső győzelemre is volt esélyünk…
Szerettük volna újra megnyerni a Liga Kupát, reális esélyünk volt erre. Az idei kiírás szerint csak magyar játékosok léphettek pályára. Úgy gondolom, hogy a legjobb „magyar” keretünk nekünk volt. Egy Gyöngyös – Komló döntő körvonalazódott, ahol bármelyikünk megszerezhette volna a kupát.
Tatabánya, Várpalota és az Alba Regia után 2012-ben érkeztél Komlóra. Miért pont ide?
Már 2010-ben kerestek Komlóról, de akkor még Tatabányán nappali tagozatos főiskolás voltam, ezért Várpalota után a közelebbi Alba Regiát választottam. 2012-ben viszont már jöttem. Papp Laci csábított ide Komlóra, még az NBI/B-be. Két évet védtem a második vonalban, amikor feljutottunk. Aztán hat évet még az NBI-ben, ebből három évet csapatkapitányként.
Miként emlékszel a komlói bemutatkozásodra?
Az első meccsünk idegenben volt a PLER ellen. Kikaptunk, de aztán a zöld asztalnál végül a miénk lett a két pont. A hazai bemutatkozásom a Szentendre ellen volt – jól emlékszem – izgultam, de valamit jól csinálhattam, mert a második félidő közepén már a szurkolók a nevemet skandálták.
Melyek voltak a felejthetetlen pillanatok, amelyeket a Komlóban átéltél?
A „TOP 5” élményeim közé tartoznak a Pécs elleni rangadók, amin eldőlt a feljutás az NBI-be. És az első NBI-es meccsünk, talán a Szeged ellen, de érdemben a Liga Kupa-győzelem és a nemzetközi kupában való részvétel foglalja el a legelőkelőbb helyet a karrieremben.
Kik voltak azok a játékostársak, akikkel különösen szerettél együtt játszani?
Meghatározók számomra azok a játékosok, akikkel felkerültünk az NBI-be: Gász Peti, Liptai Jani, Kilvinger Bálint, Péter Szabó Dávid, Nagy Zoli, Szögi, Szöllősi. Kimondottan baráti kapcsolatban voltam és vagyok Hidasi Danival, Sebestyén Csabával, Bujtár Ádámmal és különösen Gebhardt Ádámmal, akivel már Várpalotán is együtt játszottam.
Mindig jó viszonyt ápoltál a szurkolókkal…
Baráti viszonyt ápolok több szurkolóval, sőt a feleségemet is a szurkolótáborból ismertem meg. Voltak konfliktusaink is… Ha nem ment úgy a játék, ahogy szerette volna mindenki, akkor csapatkapitányként kiálltam a csapatért. Szót tudtam érteni velük, úgy láttam, tőlem elfogadták, ha valami nem úgy alakult, ahogy ők gondolták.
A 32 év még nem „kapuskor”. Hogyan képzeled tovább a pályafutásod?
Úgy érzem, még le tudtam volna húzni egy-két évet a legmagasabb osztályban, az élet nem ezt hozta. Főállású edzőként folytatom a munkát Komlón egy utánpótláscsapatnál, valamint az utánpótlásban védő kapusokkal foglalkozom továbbra is. Fő célom, hogy egyszer az NBI-es csapatnál is kapusedző legyek, úgy érzem, szakmailag készen állok erre a feladatra.
És kapusként?
Bár volt ajánlatom, nem terveztem, hogy másik NBI-es klubba megyek. Ideköt a családom. Közben jött egy jó lehetőség az NB II-es Holler UFC-től. Dunaföldváron komoly terveket szövögetnek, szeretnének az NBI/B-be feljutni. Törő Szabolcs lesz az edző, Lendvai Péter pedig a csapattársam, nem kell őket bemutatni. Olyan játékosokat kerestek meg, akikkel a feljutást meg lehet valósítani. Szeretnék védeni, megmutatni, hogy még van bennem, ezért döntöttem a váltás mellett. Nem feledve persze, hogy edzőként Komlón is vannak fontos céljaim.
Mi az, amit át szeretnél adni a fiataloknak komlói edzőséged során az eddig szerzett temérdek tapasztalatodból?
Mivel egy U11-es csapat edzője leszek, az elsődleges, hogy szeressenek kézilabdázni, szeressenek edzésre járni, szeressék ezt a közösséget, közeget a gyerekek. Az alapokat meg kell tanítani nekik, de a játék a legfontosabb. A kapusképzés területén a profi szemléletet már a serdülőknél szeretném kialakítani. Meg kell tanítani nekik, hogyan kell felkészülni egy meccsre a videóelemzéstől a sablonok ismeretéig. Eddigi munkám eredménye már látszik. U11-es kora óta foglalkozom a Szilágyi, Vanyek kettőssel, amely mára – meglátásom szerint – az ifibajnokság egyik legjobb kapuspárosává vált. Lassan akár az NBI-es mezőny ajtaján kopogtathatnak.
Szigeti Szabolcs, a Komló Sport Kft. ügyvezető igazgatója is méltatta Selymes Attila pályafutását: „Selymi kiváló hozzáállásával hamar beilleszkedett a csapatba és vette át annak idején Mészáros Csabától a kapuelőteret. Nagy szerepe volt a feljutásban is. Csapatkapitány és szurkolók kedvence volt. Most átáll a „sötét” oldalra és edzőként dolgozik tovább korábbi csapattársaival. Az is külön öröm, hogy itt alapított családot, így reményeink szerint sokáig számíthatunk munkájára.”