Az Újtelepi emlékkőnél tartott megemlékezést az Újtelepi Baráti Kör. Varga Péter beszédében a bányászok hátterét jelentő család méltatására is kitért.
Az Újtelepi Baráti Kör megemlékezésén Varga Péter, nyugalmazott főaknász szólt a megjelentekhez.
Rendhagyó módon – a múlt felidézése előtt – egy aktuális gondolattal kezdte mondandóját. Dicséretét fejezte ki Pálfi Lászlónak, Újtelep területi képviselőjének, aki példaértékű odaadással, lelkiismeretességgel végzi tevékenységét a városrész érdekében.
Kézzelfoghatóvá is tette véleményét: „Évekkel ezelőtt, egyedül tisztogattam az emlékkövet a sárban és a gazban – mára egy letisztult, megszépült környezetben hajthatunk fejet, helyezhetjük el mécseseinket, virágainkat. Ez csak egy kis szelete a fejlődésnek, de említhetném, az útjavításokat, a virágosítást, a lépcsőfelújítást, és magát, az odaadó lelkiismeretes munkát és képviseletet – fejezte ki köszönetét Varga Péter.
Ünnepi beszédében Varga Péter kijelentette: „Köszönet nem csak a bányászoknak jár, hanem családjaiknak is. Sokszor nem kerülnek említésre, azok az asszonyok, gyerekek akik a felszínen dolgoztak, iskolát, háztartást félre téve, hogy a szenet piacképesebbé tudják tenni. Róluk se feledkezzünk meg” – hívta fel a figyelmet a bányászhétköznapok viszontagságaira.
A megemlékezés végén egyperces néma csenddel emlékeztek az elmúlt évben elhunyt bányásztársakra, barátokra. A kegyelet adás után, Király Dominik előadásában Bíró József „Sóhaj a Mecsekből” című verse hangzott el, majd a résztvevők elhelyezték mécsesüket, virágaikat az emlékkőnél. A rendezvény a Bányászhimnusz hangjaival záródott.