A 22. Településtörténeti Konferencia nyitóelőadásában Jakab Józsefné tanár-helytörténész, Komló díszpolgára a 200 éves komlói kőszénbányászat történetét és örökségét elevenítette fel.
A remekül felépített, gazdagon illusztrált előadás a komlói szénbányászat nagy korszakain keresztül mutatta be a kis faluból kinőtt város történetét. A nagy ívű fejődést kiválóan szemlélteti, hogy míg az előző század elején csak 12 fő, 1948-ban 1200-an dolgoztak a bányaüzem kötelékében. Robbanásszerű létszámemelkedésre 1954-ben került sor. Ekkor már 11 ezer fölé emelkedett a bányában, illetve annak kiszolgáló egységeiben alkalmazottak száma.
Sokatmondó tény: míg 1946-48 között a mecseki széntermelés 10 %-át adta Komló, addig 1967-es adat szerint ez a szám már 52 %-ra rúgott.
A szervezeti változásokat követően, Dunaújváros fejlődésével párhuzamosan sorra nőttek ki a földből a komlói aknák. Megépülhetett az 5 km hosszú kötélpálya, megnyílhatott a Tanbánya.
Sajnos a bányairányítás Pécsre költözésével vesztett súlyából a komlói bányászat. A „liászprogram” elhozza ugyan még a reményt a fennmaradásra, de a Mecseki Szénbányák szerkezetéből kivált komlói bányaüzem – ahogy a többi egység – nem kerülhette el a megszűnést. A Zobákról kikerülő utolsó csille szén egy hősi, dicsőséggel teli korszakot zárt le a város történetében.
Jakab Józsefné, előadásában Grünwald Mátyás korábbi – a legutóbbi civil fórumon elmondott – beszédéből idézett: a mecseki lelőhelyen az eddig kitermelt 66 millió tonna szén mellett még 70 millió tonna lapul a talpunk alatt. A Máza-Váralja térségében található mező még ennél is több, közel 280 millió tonnányi szenet rejt….