A házigazda komlói Súgólyuk Színház a Még egyszer hátulról című komédiát mutatta be a KASZT-on.
A mű népszerűségének titka nemcsak kitűnő alaphelyzetében rejlik, – mely egy vidéki angol haknitársulat színfalak előtti és színfalak mögötti életét festi elénk, hol élénk, hol még élénkebb színekkel, – hanem elsősorban abban, hogy szerzője ezt a normális és egyben abnormális világot egyszerre tudja a legnagyobb szeretettel és a legmaróbb gúnnyal ábrázolni.
A komlóiaknak a tavaly januárban elhunyt Komoróczky Gábor világítástervező régebben ajánlotta, hogy ezt a darabot nekik feltétlen el kell játszaniuk, mert nagyon a csapatnak való és az ő emlékének is adózva megfogadták a tanácsát.
Németh Ákos nyitómondatként kijelentette: a csoport ennek a műfajnak a professzora, s ebben a stílusban ők a legjobbak az amatőrök mezőnyében. Őt lenyűgözte az óriási munka, amit a társulat az előadásban végzett. Kiemelte, erénye a csapatnak, hogy csoportos jeleneteknél a színészeknek a szöveg nélküli jelenléteknek is van funkciójuk, erejük, hatásuk, s ez az erős személyiségeknek is köszönhető. Azt ő és a zsűri többi tagja nem tudta eldönteni, hogy a második felvonásban, amikor hátulról látni a történéseket abban mennyi a szövegrészekben a megírt és a rögtönzött rész. (A válasz a társulattól érkezett, hogy ezek improvizatív párbeszédek.)
Hűvösvölgyi Ildikó ehhez csatlakozva azt mondta: szerinte ekkor is lehetne úgy beszélni, hogy azt a néző értse, s így nem csak a gesztusokból, mozgásokból tudnak következtetni a történésekre. Megdicsérte a stábot, hogy fantasztikus profin mutatták be a színházi világot, milyenek és kik azok az emberek, akik létrehozzák az előadásokat. Számára ez nagy élményt jelentett. Ő nem rajongója az ilyen jellegű daraboknak, mégis úgy érezte, hogy szórakoztató élményt kapott, amelynek egyik titka, hogy ideálisan osztották ki a szerepeket, mindenki a helyén volt.
Regős János azzal folytatta, hogy ő látta ezt a művet Jirí Menzel rendezésében annak idején az Új Színházban és rafinált, érdekes darabnak tartja a könnyedsége mögé rejtett nehézség miatt. Nagy értékének gondolja a komlóiak előadásának, hogy arra épült, amire az egész társulat: az egymás iránti szeretetre és figyelemre. A jó alakításokat egymásból hívták elő a színjátszók, s így születtek a remek egyéni teljesítmények, a tempóhoz, műfajhoz szükséges váltások, a robbanásszerű egyéni játék. Ő régóta ismeri a társaságot és az elmúlt esztendők legjobb rendezésének tartja most ezt az előadást, amelyről úgy érezte, hogy a második felvonása erősebbre sikerült.
Pataki András hangsúlyozta: ez az előadás túlmutat egy színházi teljesítményen, a minőségi szórakoztatáson, mert a Súgólyuk Egyesület miatt sikeres a KASZT, ezért telt házasak a meghívott produkciók. A közösség társadalmi elfogadottsága, tevékenysége a településen példa értékű – országosan is. Ezért lehet ennek a fesztiválnak otthona és központja Komló. A produkcióról azt gondolja, hogy erénye és értéke a darabválasztás – hiszen nem szélsőséges, bugyuta, alpári humorú művel akartak olcsón szórakoztatni. A látottak egyben erős tükröt tartottak a mának is, hiszen több olyan társulat is járja az országot, mint amilyet a komlóiak most a mű alapján eljátszottak. Ez pedig napi társadalmi és színházszakmai probléma, amely kérdéseivel együtt ugyancsak látható volt a színpadon.
VR