Hozzátartozók és a város közösségei helyezték el virágaikat a hősi halált halt bányászok emlékművénél.
Az idei esztendőben, a járványügyi veszélyhelyzet miatt egy csendesebb ünnepléssel emlékezett meg a város a fejlődésében elévülhetetlen érdemeket szerzett bányászokról.
Magyar Zsolt, egykori aknász ünnepi gondolatai között a következőkkel fordult a bányászok közösségéhez:
„Itt nem csak megemlékezünk elhunyt társainkról és barátainkról, hanem számot vethetünk magunkban egyre fogyó közösségünk okán. Feltehetjük és fel is kell tennünk azt a kérdést, hogy mindent megteszünk e emlékeink és hagyományaink megőrzése és ápolása érdekében.”
„Legyen meg az a föld feletti összefogás is, amely egykoron a földalatti munka alappillérét képezte” – tette hozzá. Felhívta a mindenkori városvezetés, valamint a helyi szervezetek figyelmét, hogy soha ne hagyják feledésbe merülni ennek a mesterségnek a dicsőségét.
A megemlékezők – köztük civil- és politikai szervezetek, valamint a város nevében Polics József polgármester és Kispál László alpolgármester- néma főhajtással tisztelegtek a hősi halált halt bányászok emlékműve előtt.
A Bányász emlékműnél rendezett eseményen Klárik István verse után a Bayer Attila által vezényelt Komlói Fúvószenekar működött közre.