A bányásznap hagyományainak megfelelően a Bányász Emlékműnél rótta le kegyeletét az elhunyt bányászok emléke előtt városunk.
„Komlón nem volt olyan család, hogy legalább egy tagja ne kötődött volna a bányához – fogalmazott ünnepi gondolatai között dr. Barbarics Ildikó, aki az aggódó bányászfeleségek, családtagok szemszögéből idézte fel a bányaművelés veszélyes, tragédiákkal megjelölt időszakát.
„A 70 éves város számos emléket őriz, amelynek origója a szén. Emlékeinket ápolgatjuk, dédelgetjük, mint idősödő szüleinket, szeretettel, törődéssel. Feladatunk a múlt őrzése, hagyományaink ápolása, erre tanítsuk a felnövekvő nemzedéket. Célunk és feladatunk az is, hogy irányt mutassunk a jövő felé, lehetőségeket biztosítsunk a fejlődéshez, mert – bár nehéz elhinni ma is -, bebizonyosodott, hogy van élet a bányászlét után. De ezt az életet azoknak is köszönhetjük, akik előtt ma fejet hajtunk” – fogalmazott dr.Barbarics Ildikó.
Polics József az ötvenes évekre emlékeztetett, amikor a bányászat színes településsé varázsolta Komlót. „A bányászok hősies helytállása jelentette azt a biztos alapot – hangsúlyozta-, amire időtálló város épülhetett. A bányászok örökül hagyták az egymás tiszteletét, a tekintély és az egymásért érzett felelősség fontosságát, az összefogás erejét, a munka szeretetét.”
A megemlékezésen – civil kezdeményezésre – emléktáblát avattak az Aknamélyítő Vállalat dolgozóinak emlékére.
A mai napon azon országosan elismert hősöknek állítunk emléket, akik jóvoltából kezdődtek az aknamélyítési munkálatok annak érdekében, hogy a szénkitermelés elindulhasson Komlón. Hős bányászainkhoz hasonlóan az aknamélyítő munka során, elhunytakra szintén hősi halottként emlékezünk – fejezte ki megbecsülését a szakembereknek Polics József.
Az emlékfalat Kövesi Ferenc esperes plébános áldotta meg, majd az ünnepség zárásaként az egykori bányászok hozzátartozói, volt munkatársak, a város vezetői, a megye, a kormányhivatal, politikai pártok, civil szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket az emlékfalnál.