A nemzeti gyászt hozó trianoni események 94. évfordulóján rendezett ünnepségen avatták fel a Nemzeti Összefogás Emlékművét Komlón.
Vanyúr István szobrászművész mészkőlapokból készült alkotása felülről a mai Magyarország térképét formázza, elölnézetből pedig a Trianoni-békediktátum előtti haza kontúrját jeleníti meg. A közös sírdombból kimagasodó „síremlékek” (sztélék) a széttagoltság miatt érzett keserűséget és egyben az összetartozást szimbolizálják.
Június 4-e kitörölhetetlen tragédia, gyásznap a nemzet életében – kezdte beszédét Polics József polgármester. Hozzátette: kilencven évet kellett várni arra, hogy az összetartozás érzése újra teret kapjon. Az elkészült komlói emlékmű jól szemlélteti, hogy bár apró darabokra törtünk szét, összefogva mégis egyek vagyunk.
A nemzeti színű szalag elvágását követően, Mátyás Imre katolikus plébános szentelte fel az emlékművet. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy hozzák el ide gyermekeiket, unokáikat az emlékhelyre, s hétköznapokon is álljanak meg egy percre az emlékhely előtt. Fontos lenne, hogy a jövőnket most már tényleg együtt próbáljuk elképzelni – tette hozzá Mátyás Imre atya.
Kiss László református lelkész az emlékműavatás kapcsán áldást mondott a magyar népért. Ravasz Lászlót idézte: „Magyarnak lenni, a sors vállalását jelenti.” Hozzátette: „az emlékmű emlékeztessen arra, hogy az egész Kárpát-medence a mi hazánk, azok is a mi részünk, akik a gazdasági nehézségek miatt máshol élnek. Ők akkor jönnek vissza, ha vállaljuk őket, s ha megtanítjuk őket arra, hogy vállaljanak bennünket.”
Az ünnepséget az Iringó zenekar játéka és a Súgólyuk Színház tagjainak rövid irodalmi összeállítása tette teljessé, melyet a Székely himnusz hangjai zártak.