Bányászati Utókezelő és Éjjeli Szanatórium fennállásának 60. évfordulójára készült emléktáblát avattak Sikondán.
Az emléktábla- avató ünnepségén Giliczéné Sándor Judit főigazgató kettős ünnepnek nevezte a napot, hiszen az egészségügyi dolgozók napján, Semmelweis-napon tarthatták a megemlékezést.
Történelmi összefoglalójában a főigazgató emlékeztetett arra, hogy a BUESZ 1955. július 1-jén kezdte meg működését, melyet jelentős mértékben maguk a bányászok építették.
Kezdetekben kizárólag bányászati dolgozók reumatológiai problémáit kezelte, hosszú évtizedekkel később – a bányák csökkenésével párhuzamosan – a szanatórium fogadni tudta a bányászok hozzátartozóit és más, a nehéziparban megrokkant embereket is. Napjainkban pedig országos ellátási kötelezettsége van az intézménynek.
Idézett egykori vendégek visszajelzéseiből, akik egyaránt nagy elismeréssel szóltak a szanatóriumban zajló szakmai munkáról, a kiszolgálás színvonaláról, a dolgozók maximális teljesítményéről.
A főigazgató elmondta, hogy 2006-ban induló nagyarányú fejlesztés következtében az épület külső és belső felújítása történhetett meg; az emelt szintű szobák kialakítására, a kezelőhelyiségek felújítására, a tetőszerkezet javítására, a sószobák, az infraszauna létesítésére, fürdőfelújításokra, új gyógyító eszközök vásárlására kerülhetett sor. A 2012-ben megvalósult KEOP-beruházás pedig a teljes energetikai megújulást eredményezhette.
Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időszakban a szanatórium vagyona több száz millió forinttal gyarapodott, amit dr. Fehér Béla egykori, közelmúltban elhunyt igazgató és Sarkadi Lászlóné gazdasági vezető több évtizedes munkája alapozott meg.
„A szanatórium hűen őrzi a bányászhagyományokat, hűen óvja és védi a bányászok által megteremtett értékeket. Ezért a bányásztársadalom és az ország szakszervezeteinek segítségét kérjük, hogy minél szélesebb körben megismerhessék és igénybe vehessék szolgáltatásainkat. Kérjük segítségét az egészségügyi ágazat vezetőinek, hogy tegyék lehetővé a továbbiakban is a szanatórium biztonságos működést”– zárta gondolatait Giliczéné Sándor Judit főigazgató.
Varga Éva, a BDSZ alelnöke köszöntőjében kijelentette, hogy a BUESZ az egész ország bányászainak szanatóriuma. A szanatórium munkatársainak elhivatottságát emelte ki.
A bányásztársadalom elvárja, hogy az egészségügyi ágazat vezetői tegyék lehetővé a szanatórium további biztonságos, zavartalan működését – utalt a kórház és a szanatórium összevonása körül kialakult elképzelésekre.
Kőszegi Ernő, a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet vezetője személyes emlékeiről a szanatóriumban rehabilitált nagymányoki, szászvári, hidasi, pécsi szenes- és uránbányász társakról, a Borsodból, Nógrádból, Közép- és Észak-Dunántúlról érkező kollégákról beszélt.
Firkó János, a Járadékos Bányászok Szakszervezetének vezetője a szanatóriummal közös személyes múltját elevenítette fel; a testi-, lelki gyógyulásban segítő szakszemélyzet lelkiismeretes munkáját dicsérte. Reményét fejezte ki, hogyha majd szükség lesz a Máza térségében rejlő szén kibányászására, akkor a leendő bányászok a szanatórium falai között lelhetnek pihenést, gyógyulást.
A jubileumi rendezvényen Müller László, a BDSZ helyi alapszervezeti titkár leplezte le az emléktáblát, mely alatt koszorút helyezett el a szanatórium dolgozóinak nevében dr.Révész Ildikó orvosigazgató és Giliczéné Sándor Judit főigazgató, Varga Éva, a BDSZ alelnöke, a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet és a Járadékos Bányászok Szakszervezetének képviselői.