A sikondai erdő életre kelt és az ott telelő békák a tó felé veszik az irányt. A célállomásuk és az erdő között azonban járdák és országút található, amelyen lelkes önkéntések segítik át a kétéltűeket évről évre.
-HIRDETÉS-
A szárazföldi békák élete csak a peterakás idején van vízhez kötve, többnyire azonban az erdőben élnek. Kora tavasszal a napsugarak első melengető hatására, a telelőhelyükről tömegesen megindulnak e kétéltűek a vizek felé. Ilyenkor a nőstény béka van különösen nagy veszélynek kitéve, aki – fajtól függően 800 és 12000 közötti számú petét cipel magával, így mozgása különösen nehézkes. Ezt még nehezíti, hogy a hímek gyakran már vonulás közben ráakaszkodnak a petehordozókra, tovább tetézve a dolgot akár hárman négyen is.
A Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságának természetvédelmi őre, Bodó János és lelkes önkéntesei az elmúlt évek gyakorlatától eltérő módon – háló nélkül – fejlámpával fürkészik az erdő szélét és az úttestet, hogy egy vödör segítségével egyszerre több békát szállíthassanak át a tópartra.
A téli időszak után ezek a kétéltűek lomhábbak, lassúbbak, így sokuk áldozatul esik az autóforgalomnak. A vödörbe vizet tesznek, és ügyelnek rá, hogy csak azonos faj képviselői utazzanak együtt, hiszen testnedveik egymásra toxikusak is lehetnek. A sikondai környezetben főleg a barna varangy képviselteti magát nagyobb példányszámban, de megtalálható érdei béka, zöld varangy, zöld levelibéka és pettyes gőte is.
A 2004 óta tartó akció rávilágít a csökkenő egyedszámra. Az évekkel ezelőtti ezrest, a százas nagyságrend váltotta fel. Bővebb információ a nemzeti park hivatalos weboldalán olvasható.
