Baranya megyében az 1990-es években a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezte meg az első békamentő akciót. Sikondán a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 2003 óta dolgozik ugyanezen.
Sikondán idén is egy 800 méter hosszan kifeszített békamentő hálóval óvták meg a kétéltűeket a pusztulástól. Bodó János az igazgatóság természetvédelmi őre elmondta, hogy a mentés ott szükséges, ahol a békák vonulási útvonalát forgalmas közlekedési út keresztezi.
A vonulás oka, hogy a szárazföldi békák élete csak a peterakás idején van vízhez kötve, ezen az időszakon kívül többnyire erdőben élnek. A telelőhelyükről a napsugarak melegére indulnak meg tömegesen a vizek felé. Ilyenkor a nőstényeket kell különösen óvni, hiszen fajtól függően 800 és 12 ezer között van a peték száma, amit egy-egy béka cipel magával, így a mozgása különösen nehézkes. Ráadásul a hímek gyakran már vonulás közben ráakaszkodnak a petehordozókra, akár 3-4-en is.
A szakemberek mellett polgári természetőrök, önkéntesek, diákok gyűjtötték vödrökbe a hálóba került békákat, majd az úton átvitték és a tóba vagy a tó mellé helyezték őket, megmentve az állatok életét, hiszen azok így nem végezték autók kerekei alatt.
És hogy miért is hasznos a mentőakció, s hogy miért van az, hogy Magyarországon minden béka-, gőte- és szalamandrafaj védettséget élvez? A hozzáértők szerint a kétéltűeknek igen fontos szerepük van az élővilág egyensúlyában. A nagyobb állatok számára zsákmányt jelentenek, ők maguk pedig irdatlan mennyiségű ízeltlábút fogyasztanak el. Egyetlen varangy 90 nap alatt körülbelül 10 ezer rovart is megeszik , s ezáltal e kétéltűek is „részei” a rovar kártevők elleni természetes védekezésnek. A hiányukban a növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt hatalmas károkat szenvedhetne, és a különféle emberi betegségek is sokkal jobban terjedhetnének a rovarok által.