A helyi nyugdíjas bányász szakszervezet, a nyugdíjas alapítvány és a település önkormányzata összefogásával bányász-emlékhelyet avattak Mecsekpölöskén.
Az emlékművel a Mecsekpölöskei Nyugdíjas Bányász Szakszervezet, valamint a település közössége kívánta kifejezni nagyrabecsülését a Mecsekpölöskén élt és ma is élő egykori bányászok előtt.
Papp István, Mecsekpölöske polgármestere ünnepi gondolataiban utalt arra, hogy a település lakói számára október 12. a bányászok előtti tisztelgés emléknapja. A felavatott emlékmű a korábban bányában dolgozókat jelképezi, akik nehéz, áldozatos munkával megteremtették a lehetőségét annak, hogy fejlődhessen a település.
Az ünnepségen elhangzott: a bányászat megszűnésével nem múlt el a kötődés a volt munkahelyek iránt, hiszen a bányásztelepülések emlékezni kívánnak, az ott élők még ma is úgy gondolják, hogy bányásznak, bányamunkásnak lenni más, több mint egy átlagfoglalkozás. Mecsekpölöske is, mint nagyon sok baranyai falu, a mecseki bányászkodás része volt.
Polics József országgyűlési képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a térségben a bányának köszönhetjük létünket, ez a foglalkozás nyújtott sok embernek biztos megélhetést. Megismételte a komlói bányásznapon általa elmondottakat: „hiszek abban, hogy egyszer eljön az idő, amikor aktív bányászok is részt vehetnek a hasonló megemlékezéseken.”
Az ünnepség végén a résztvevő szervezetek, a település lakosai koszorúkat helyeztek el a felújított csille talapzatánál, emlékezve azokra a mecsekpölöskei bányászokra, akik a bányamesterség gyakorlása során veszítették életüket.