Államalapító királyunk, Szent István történelmi hagyatékára emlékeztünk augusztus 20-án. Az ünnep alkalmából Polics József polgármester mondott beszédet.
-HIRDETÉS-
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Köszönöm, hogy megtisztelték jelenlétükkel a mai csodás ünnepet. Ahogy minden ember életében, úgy államunk történelemében is a legfontosabb ünnep: a születésnap. A születésnap, mely ahogy a nevéből is magától értetődik a születéstől, a kezdetektől számítódik, mutatja az idő múlását. Az egymást követő születésnapok azonban nemcsak azt jelentik, hogy egy évvel öregebbek lettünk, hanem azt is, hogy itt vagyunk, élünk. Nincs ez másképp államunk esetében sem.
A vándorló magyarság itt, a Kárpátok oltalma alatt talált otthonra. Elveszhettünk volna, beolvadhattunk volna, de a magyarság a sok viszontagság közepette fennmaradt.
Miben rejlett a titkunk?
A bölcs és erőskezű vezetőinkben, akik felismerték mi az érdekünk. Első királyunk, Szent István apja nyomdokaiba lépett. Kitűnő diplomáciai és politikai érzéke a magyar történelem legnagyobb államférfijává avatta. Államalapítóként ő teremtette meg Magyarországot, kijelölte és biztosította a jövőbe vezető utat népének.
Szabó Magda ekként méltatta őt: „Te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.”
Szent István nemcsak nagyot mert álmodni, hanem tehetsége is volt az álma megvalósításhoz. Felismerte, hogy egyedül nem képes az álmát megvalósítani, de a hitéből erőt merített. Sőt képes volt felébreszteni népe igényét is a hitre. Bátorságra, tudásra nevelte a magyarságot. Következetes volt, határozottan kiállt a kereszténység mellett. Hadat üzent és büntette mindazt, ami a keresztény vallással és keresztény törvényekkel nem volt összeegyeztethető. Nem nyúlt azonban a régi mondákhoz és énekekhez. A pogány korból származó népszokásokat keresztény tartalommal töltötte meg. Bátor uralkodó volt, aki vállalta tetteiért a felelősséget. Nem akart időt nyerni, megvívta a csatáit, kíméletlen is volt, kegyetlen is tudott lenni, ahogyan nagyvonalú és egyszerű is.
Minden igyekezetével azon volt, hogy a keresztény magyar szellem határainkon túl is megjelenjen: Jeruzsálemben monostort, Rómában zarándokházat alapított, Konstantinápolyban díszes templomot emeltetett.
A kereszténység erős fundamentumára építette országunkat, melyet halála előtt a koronával együtt 1038. augusztus 15-én Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmára bízott.
Az 1083. augusztus 20-án szentté avatott uralkodónk a kereszténységben is különleges pozíciót foglal el, hiszen a katolikus és – 2000 óta – az ortodox egyház egyaránt szentként tiszteli.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Szent István királyunk kijelölte a magyarság útját. Az azóta eltelt több mint ezer év alatt oly sokszor bebizonyosodott már, ha hitünk erős őrei voltunk, akkor a legnehezebb helyzetekből is nyertesként tudtunk kikerülni.
Visszaforgatva az idő kerekét, jól láthatjuk, hányszor próbáltak bennünket eltiporni. A magyarság azonban újból és újból talpra állt. A gyökerekből, a Szent István-i szilárd alapokból képes volt erőt meríteni. A legádázabb időkben is megőrizte a család és a hit fontosságát, megmaradt az a híres magyar leleményesség.
Nekünk itt, Európa szívében ma sincs más küldetésünk, mint a múltunkra támaszkodva értékőrzőként és értékközvetítőként fellépni. Ki kell állnunk keresztény kultúránkért, továbbadni nemzeti örökségünket! Csak így tudjuk megőrizni sajátosságainkat, ami igazán magyarrá tesz bennünket.
Ha elbizonytalanodunk, ha kétségeink vannak, ne féljünk a kezdetekig visszamenni! Ne feledjük, Szent István király nem volt könnyű helyzetben, de sem Keletnek, sem Nyugatnak nem hódolt be! Saját utat választott. Ezáltal vált a magyarság megmentőjévé.
Ma is válaszút elé állítanak bennünket.
Egyesek azt vallják: mennyivel könnyebb lenne sodródni az árral, elfogadni az abnormálist, feladni örökségünket.
Ne higgyünk nekik! Az ilyen nézetek veszélybe sodorják szuverenitásunkat, nemzeti önazonosságunkat, keresztény kultúránkat, mindazt, amitől mi, magyarok vagyunk!
Ha nem hódolunk be, ha kiállunk értékeink mellett, akkor a nehezebb, de a kifizetődőbb úton haladunk, megőrizve sajátosságunkat, szabadságunkat!
Vérzivataros történelmünk megtanította nekünk a kitartást, a megmaradásba vetett hitet. Ne engedjünk ebből, ne hagyjuk veszni értékeinket! Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi magyarként kívánunk élni Európában, megőrizve mindazt, ami megkülönböztet másoktól.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai kor legfontosabb feladata: El kell döntenünk a rendet, a nyugalmat és a biztonságot vagy az önfeladást és a káoszt választjuk.
A helyes döntés meghozatalához szükségünk van előrelátásra, fel kell ismernünk tetteink várható következményét.
Magyar öntudattól vezérelve szívvel-lélekkel kell cselekednünk. Tovább kell adni örökségünket az utókornak, hogy a jövő generációinak is legyen miből táplálkozniuk.
Láthatjuk, a nagyvilágból érkező híradásokból, hogy a szellemi, erkölcsi és kulturális gyökerek megtagadása káoszhoz vezet, az önfeladást jelenti. Az önfeladás pedig kiszolgáltatottságot eredményez.
Nekünk nem szabad letérni a Szent István által kijelölt útról, még akkor sem, ha támadnak bennünket érte. Őrizzük meg hagyományainkat, a ránk hagyott örökséget, amiben a legfontosabb a nemzet és a család! Csak így tudunk biztonságos jövőt garantálni utódainknak.
Történelmünkből merítve, jól tudjuk, ha szabadságunk nem is volt mindig, de mindig volt otthonunk, ahova hazatérhettünk. Mindig volt földünk, amely munkát és élelmet adott, mindig volt becsületünk, amiért érdemes volt magyarnak lenni.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A mai ünnep az együttlétről, a közösségről, hitünkről, tiszteletünkről, magyarságunkról szól.
Meg kell erősödnünk hitünkben, mert ez a hit segítette át Szent István királyunk óta a magyarságot a legveszélyesebb időkben is.
Városvezetőként úgy vélem, sikereink, eredményeink ellenére maradt még feladatunk. Meg kell őrizni szabadságunkat, tovább kell fejlődnünk, hogy egy erős, biztos alapokon nyugvó várost, erős otthont hagyjunk örökül.
Köszönöm, akik hittek bennünk, akik segítették mindennapi küzdelmeinket!
Továbbra is közös munkára, együtt gondolkodásra hívom önöket, tegyünk együtt Komlóért!
Szent István királyunk fiához, Imre herceghez írt intelmeinek alábbi gondolataival kívánok Önöknek a keresztény örökséghez méltó ünneplést:
„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
ISTEN ÉLTESSEN MAGYARORSZÁG! ISTEN ÉLTESSEN KOMLÓ!
