A felmérések szerint hazánkban az elhalálozások mintegy 80%-áért négy nagy betegségcsoport tehető felelőssé: a szív- és érrendszeri, a daganatos, az emésztőrendszeri, valamint az idült tüdőbetegségek. Ezek nagy része megelőzhető, vagy korai felismerés esetén gyógyítható. Ami talán leginkább felelős az egyén egészségi állapotáért, az az életmód – mondja dr. Hoppa Elvira.
– Ön 2007-ben felhagyott az orvosi hivatással. Miért?
– Először 1997-ben fogalmazódott meg bennem a pályamódosítás, aztán fokozatosan érett. Úgy éreztem, hogy mi orvosok túlságosan mélyen avatkozunk bele az emberi szervezet működésébe – főleg a gyógyszerekre gondolok -, és én ezt már nem tartottam elfogadhatónak. Az emberi szervezet egy hihetetlenül intelligensen működő rendszer. Csak azt kell megadni neki, amire szüksége van, és akkor önműködően egészséges.
– Mi adta meg a változtatáshoz a végső lökést a változtatáshoz?
– Az egészségügyben zajló történések sem voltak számomra elfogadhatóak. Az egyre fokozódó adminisztráció lerövidítette a betegellátás idejét, bennem pedig nőtt a feszültség. Én nem erre esküdtem fel. Úgy döntöttem, ha fát nem ültethetek, fát vágni nem fogok, és a fokozódó feszültségbe én is csak belebetegedtem volna. A döntésemmel megőriztem az egészségem, az életmódomon is folyamatosan változtatok, és ezzel elértem, elérem azt, hogy talán még sok ember segítségére lehetek, hogy ők is változni, változtatni tudjanak. Sajnos a páciensek többsége szinte teljes mértékben az orvosra bízza magát, pedig az egyén felelős a saját egészségének megőrzéséért.
– Ön szerint milyen az egészséges életmód?
– Dr. Oláh Andor szerint az egészséges életmódnak kilenc alappillére van: méregtelenítés (böjtkúrák), helyes táplálkozás, gyógynövények fogyasztása (apiterápia, méhészeti termékek), napfény – levegő – víz elemekkel való kapcsolat; rendszeres mozgás, mozgatás (masszázzsal); megfelelő pihenés, alvás, relaxáció; jóga; lelkigyakorlatok, meditáció; személyiségfejlesztés. A testünknek csak azt kell megadni, ami neki jár. Mi a természet része vagyunk, ezért a testnek azt kell táplálékként adni, ami a természetből jön. Vegyi anyag nem való az emberi szervezetbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha valaki súlyosan megbetegszik, ne szedjen gyógyszert, mert akkor arra van szüksége; de a gyógyszerek mennyiségén és használatuk gyakoriságán már vitatkoznék. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan segítsenek magukon. Az egészségük szempontjából meg kell tanulni, mikor kell orvost igénybe venni és mikor nem. Szociális jólétünk szempontjából is el kell döntenünk, hogy például ott akarok-e maradni, ahol vagyok, vagy szeretnék jobban élni, jobb körülmények között. Ezek a döntések időnként fájdalmasak, de szükségesek a változtatáshoz. Nem másokat kell hibáztatnunk saját életünk „nyomorúságáért”, hanem magunkba kell néznünk.
– Mi az életmód-tanácsadó feladata?
– Igen sokrétű. Fontos, hogy az egyént hozzásegítse az egészséghez. Ebbe beletartozik a megelőzésre való nevelés, másrészt a már kialakult betegségből az egészség felé való segítés. Az orvos/életmód-terapeuta tulajdonképpen egészségnevelő, a páciens pedig egyenjogú, érett partner. Segíteni igazán annak lehet, aki eldöntötte, hogy meg akar gyógyulni, vagy egészséges szeretne maradni. Mivel az ember nemcsak test, hanem lélek és szellem is, ez a segítő munka igen sokrétű, sokmindenre kell figyelemmel lenni. Emiatt nemcsak az életmód-tanácsadó, de a beteg részéről is kellő türelem, figyelem, kapcsolattartás, visszajelzés szükséges.