Február 25-e közel másfél évtizede a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon.
A második világháború után két évvel ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. A korábbi földművelésügyi miniszter a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen közel tíz börtönévvel a háta mögött végül visszatérhetett a szülőföldjére, Baranyába.
Milliónyian voltak azonban világszerte, akiknek ez nem sikerülhetett.
A huszadik század sötét diktatúrái közül talán a kommunizmus szedte a legtöbb áldozatot. Tucatnyi háborút indítottak a hívei hatalomért és legalább ennyit az ellenfeleik, hogy elpusztítsák őket. De a béke sem hozott megbékélést. Börtönök, kínzókamrák és munkatáborok hálózták be a kommunista világot Recsktől Észak-Koreáig, az Andrássy úttól a Lubjankáig. Emberek milliói és magyarok tízezrei pusztultak el vagy váltak testileg-lelkileg örökre sérültté a kommunizmus börtöneiben, többnyire nem csak tárgyalás és ítélet, hanem elkövetett bűnök nélkül.
Rájuk, mindannyiunkra emlékezünk a mai napon. Azokra, akiknek a tajga jeges földjében ért véget a „malenkij robot”, akiket elűztek az otthonaikból, bezártak, jogfosztottak, tönkretettek. Milliónyi bebörtönzött, emigrációba kényszerített, a tanulás és a boldogulás jogától egy eltorzult eszme nevében megfosztott honfitársunkra.
Az emlékezés kötelessége mellett nekünk, túlélőknek és utódoknak felelősségünk is van. A kommunista diktatúrák bűneinek túlnyomó többsége ma már nem titok és nem tabu. Megismerhetjük őket és tanulhatunk belőlünk, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg soha hasonló.